Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára

3. A lapon található javítások és a szövegben előforduló hivatkozások az író munkamódszerének részleteit világítják meg.

Ha Gárdonyi egy tintával leírt szöveget később rossznak vagy feleslegesnek vélt, azt tintavonalakkal sűrűn áthúzva olvashatatlanná tette. A 111. lapon van néhány ilyen javítás, de mindkét oldalán található egy-egy hosszabb törlés, amelyeknél az írás megsemmisítésére Gárdonyi tintaoldó vegyszert használt. A jobb oldalon a „ruhái” alcím után tüntetett el kb. hat szót. Közülük a bársony-szoknya és a bíbor-köntös jól 'kiolvasható. Érdekes, hogy ezeket a szavakat ugyanabba a sorba, későbbi, azaz fejlettebb írásmóddal ismét beírta. A bal oldalon még hosszabb a törlés. Itt tizenkét szót vett ki, de később — bonyolultabb írással — azok is újra megtalálhatók. Igaz, hogy a javítások pontos okát nem ismerjük, de így is megmutatják Gárdonyi nagy gondosságát, amely munkáját már az anyaggyűjtés szakaszában is jellemezte.

Gárdonyit is nyomta a szinonimaszótárak szerkesztésének nagy gondja: abc- rendben vagy fogalomkörök szerint csoportosítsa-e a rokonértelmű szavakat és szólásokat? Az előkészítő anyaggyűjtés nem végezhető el az abc szerint, ezért alakított ki ő is lapcímekként használt fogalomköröket. Ilyen körülmények között viszont elég bonyolult hivatkozási rendszerre volt szüksége, mert a rokonértelmű szavak és szólások több fogalomkörbe is besorolhatók. A 111. lapon kilenc hivatkozás van: a 41., 42., 54., 85., 101., 107., 113., 114. és 115. lapokra hívja fel tulajdonképpen a saját maga figyelmét. A hivatkozásokat ellenőriztük: pontosak!

4. A szinonimaszótár vázlatának készítéséhez használt egyéni titkosírást Gárdonyi Géza 1906-tól 1922-ben bekövetkezett haláláig, tehát tizenhat éven át használta. Az 1969 második felében elért, teljes értékű megfejtést megelőzően, volt egy balul sikerült és nagy kárt okozó kísérlet. László János készített 1954 szeptemberében „Akadémiai prémiumért benyújtott pályamunkát” „Gárdonyi Géza titkosírású naplójának megfejtése” címmel és a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos közlönye, az Irodalomtörténet a következő évben, ugyanilyen címmel közölte is a minden részletében téves kísérlet eredményeit. A megfejtéssel próbálkozó pályázó nem restellte leírni, hogy sze- rjnte Gárdonyinak „.. . ellobbant a tehetsége és kedélyállapota romlásával, mondjuk: idegbaja kifejlődésével jött kétségbeesett menekülésként egy zavaros álomvilág, tragikus erőlködés, hogy »természetfeletti« erők pótolják felfokozott formában az írói ihletet és a normális gondolkodást. A »szellemekbe<< való kapaszkodás rögeszméje az irrealitások csalóka, ködös és nyomasztó birodalmába kergette ... dadogó szavakat ró fantasztikus, de kétségtelenül zseniálisan kiagyalt titkosírásával. .. Titkosírású közlései töredékesek, homályosak és zavarosak... Írásrendszerében megnyilvánuló logikája sokszor következetten . .. hét évig ír egy szédületesen komplikált írást, amiből szilárd és egyáltalán nem alaptalan hite szerint, soha, senki egy betűt sem fog tudni elolvasni... éjszakánként rögeszmés, beteges írói ambícióitól sarkallva, mint önmédium vélt kapcsolatba lépni »nagy szellemekkel« ...”

Végül kimondja méltatlan és sértő véleményét: „Az egész egy szűkös szókinccsel, de annál gazdagabb grafikai változatokkal való egy helyben to- pogás. A mániásán ismételgetett szavak a hulló eső egyhangúságával hatnak, filegfeljebb arra jók, hogy belőlük kiindulva, az író e korszakbeli szellemi egészségi állapotát meg tudjuk rajzolni.”

E megállapítások és következtetések mindegyike teljesen téves. A pályázó a nagyszerű logikai alkotásnak számító, kristálytiszta rendszerű írásmód egyetlen betűjét sem ismerte fel, egy szót sem fejtett meg Gárdonyi írásából. Erőszakolt belemagyarázásaira nincs mentség, mert alaptalan véleményének

34