Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Lehoczky Károly verse - Pécsi István: Az idegen (kisregény)

Tisztázódott: a gyárigazgató önkényeskedett. Törlesztek.

— Azt hiszi, önre nem kerül sor. Ha ki vámja az évet, a hónapot és az órát is megnevezem. Ki mint vet, úgy arat.

XXV.

Dániel rámnevet. A két Margittal együtt, mögöttünk a sok fényévre szökött társaik.

— Peregjen tovább a film? — kérdezik.

Derű leng körül. Már K-ibéli vagyok, ezért hát önérzeteskedem, ódzkodom, s komédiázom a tizenévesek felhőtlen kedélyével.

— Nem mégy innen, te szőrőstalpú fekete gomolyag. Mozgás ki a konyhába!

A hajdani apácának sem maradok adós.

— Felség, nem kedvelem a szenteket. Glóriájuk kifejezetten idegesít.

Amikor mába szökötten toppan elém, így riposztozom:

— Retusálni a fotót? Azon a szigeten nem volt ilyesmire szükség.

Az enyeimek rám se hederítenek, hiszen voltaképp mindhárman ők is.

Összekötők a Stelláról...

Az út szélén

Jóbarát

26