Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

Ajtay Andorral a Királynédban „örök keringő” — Somló István

és Makay Margit

Abban az időben csupán szórakozásból osztályoztam a különböző országok színészeit: orosz, francia, magyar, német, angol.

Az orosz élethű játékával, a francia szellemes könnyedségével, a magyar, mivel kitűnő színészanyag, már a két nemzet játékstílusából is sokat tanult. A német: nehézkes, súlyos, de precíz, az angol még nem forrott ki, mivel nem volt állandó színháza, így a színészei között is ritkán akadt kiemelkedő. Ma persze ez már nem helytálló.

Nemcsatk a színházakat, múzeumokat és az egyéb nevezetességeket látogattam Párizsban, hanem a mulatókat is, ,még ajándékokat is kaptam ott egy Chevalier-ről mintázott kócbabát, méteres lábakkal. Párizsban akkoriban őrjöngtek a nők ezért a sanzonénekesért.

Szállásunk nem a legelőkelőibb szállodában volt, nem lett volna baj, mert délután, mikor Párizstól elfáradva lepihentem, az egerek tömkelegé elszórakoztatott, amint a papírkosárba dobott banán héjáért harca keltek egymással.

Hazainduláskor Párizsból, karomon a kócbabával, összeütközésbe kerültem a vámőrökkel, el akaták kobozni a babát, én sírva fakadtam, mire a vámőrök-'könnyeimtől meghatódva, megkegyelmeztek. Azt hitték, én is szerelmese vagyok Chevalier-nek.

Hiába, a franciák — el kell ismerni — tisztelik a szerelmet.

Visszatérve a kellemetlen párizsi színházi estre, meg kell jegyeznem, hogy a nagymúltú Vígszínházban is előfordult, hogy a közönség elégedetlenkedett, de korántsem ily durván. Egy Labince bohózatnál, emlékszem épp Szerémy Zoltán volt a színpadon, mikor elkezdődött a pisszegés. Szerémy,

13