Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
KERÉNYI GRÁCIA Kötélhúzás Iskoladráma hét képben Harmadik kép Szín: az első ,képbeli. Noémi szobája, kb. tíz nappal később. Noémi az ágyban fekszik. A hokedli mellett Blanka áll: ötven év körüli, csinos nő, haja barna, hullámos, egyenesre vágott, kosztümszoknya van rajta és rövid vattakabát. A hokedlire állított szatyorból befőtteket vesz elő, sorra kirakja az asztalra. BLANKA: Őszibarackot hoztam, meg rumos meggyet. NOÉMI: Legalább nekem is lesz húsvétom. BLANKA: Ó, addig jövök még bőven. De talán meg is gyógyulsz az ünnepekre. NOÉMI: Nem hiszem. Nekem mindenben pechem van. BLANKA: Mennyi a lázad? NOÉMI: Harmincnyolc öt. De ülj le, Blanka néni, ha nem félsz, hogy megfázol, vagy elkapod tőlem. BLANKA (leül, háttal az asztalnak): A beteg gyerekét ápoló mama ritkán kapja el a betegséget. Tarts a tiszteletbeli mamádnak. NOÉMI: Anyám már tíz éve meghalt. De jobban járt vele, sokat szenvedett. Idegbeteg volt. (Nevet.) Nem elkaptam tőle, hanem örököltem. BLANKA: Ne lovaid bele magad. Le vannak strapáivá az idegeid, de nem csoda. Nincs könnyű életed. NOÉMI: Nyugodj meg, Blanka néni, tudom, hogy nem vágyóik normális, de hát ki bírná ezt ép ésszel. Nem is értem, te hogy bírod elviselni. A magányt. BLANKA: Én nem érzem, hisz annyian vagytok körülöttem, annyi a dolgom, nemcsak az iskolában. NOÉMI: Soha nem fájt neked, Blaka néni, hogy nincs saját gyermeked? BLANKA NÉNI: Valaha hatot szerettem volna. De a vőlegényem nem jött haza a frontról. És most tudom, hogy jobb így. Ha sajátjaim lennének, biztosan nem törődhetnék a mások gyerekeivel. (Más hangon.) De neked igazán lehet még gyereked. Ha találsz egy jó férjet. NOÉMI: Az én jövendőbelim se jött haza a frontról, bár nem is ismertem. BLANKA: Lajos jó ember, de ha gyereket akarsz, inkább ne menj hozzá. NOÉMI: Én nem bánom, ha nem hiszed el, de nekem nincs Lajoshoz semmi közöm. BLANKA: Már mért ne hinném el neked. Nem vagy hazudós fajta. NOÉMI: Midenki kurvának néz. Tehetek én róla, hogy megfordulnak utánam az ürgék, és a tízéves szoknyámban meg a két kopott pulóveremben is divatosnak tartanak? BLANKA: örülj "neki, hogy tetszel, és ne törődj a pletykások véleményével. NOÉMI: Könnyű azt mondani. A szülővárosomból az a rohadék költő üldözött el. Nekem dedikálta a kötetét, és a jóakaróim elvitték az anyámnak. Ékes szavakkal dicsőítette a mellemet, a tomporomat, az ölemet... 7
