Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - Visszatekintés, előrenézve
Visszatekintés, előrenézve Másfél évtizednyi idő történelmi léptéikkel rövid, de az ember életében — a korunkban lejátszódó események sokaságát tekintve — hosszúnak tűnő szakasz lehet. Akik a század negyvenes éveinek második felében még fiatal falujárók voltaik, a hetvenes-nyolcvanas években már nyugdíjasok. Akik hetvenben születtek, ma az érettségi vizsgára készülnek. Akik pedig Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumi évfordulóján — hetvenháromban — látták meg először a Napot, már kijárták az általános iskolát, vagy éppen annak utolsó évfolyamán töprengenek: merre, s hogyan tovább? Joggal kérdezheti a Kedves olvasó: miért pont tizenöt éves szakaszokban gondolkodik a szerző, s miért emlegeti fel a hetvenes évek első felét? Válaszomat intellektuális érzelmek, föl-föltörő emlékek motiválják: 1973-ban ünnepeltük szocialista hazánk fővárosa megalakulásának 100. évfordulóját. Nagy jelentőségű események sorozata zajlott akkor a fővárosban. Országos ünneppé, nemzeti üggyé vált Budapet centenáriuma és további, a korábbiaknál gyorsabb fejlesztésének igénye. Bölcsődék, óvódák, iskolák, parkok, boltok, áruházak, utak és közművek készültek el akkor terven felül, vagy határidőre. Mindezek úgy valósultak meg, hogy összefogtak a megyék egymással és a fővárossal, párokat alkotva és külön-külön is: legyen szebb és gazdagabb az ország fővárosa; reprezentálja méltóbb módon mindazt, ami negyvenöt után történt hazánkban, amit a szocializmus építésével értünk el. Ennek szellemében bontakozott ki a főváros kerületeiben az egy üzem — egy gyermekintézmény mozgalom, amely ismét bizonyította — mivel a megyék ehhez is csatlakoztak segítő szándékukkal — a társadalom felelősségérzetét és változatlan tettrekészségének erejét. Hány meg hány kommunista szombatot tartottak akkor — és persze azóta is — a fővárosban, meg a megyékben, a gyermekeink neveléséhez hiányzó, vagy jobb feltételek megteremtéséért. Buda 'est további, de gyorsabb ütemű fejlődéséért megmozdult az ország, s ezt a .,megy ék a fővárosért” mozgalom is jelezte. Ebben az időben — talán pont másfél évtideze — Heves megye is újra jelentkezett a fővárosban, a negyedik kerületben: Üjpesten. A fényes szelek, a falujárók testvéri barátságát jöttek újraéleszteni és megújítani. S azóta többször is — évenként legalább kétszer — megfordultak a megye vezetői Újpesten, csakúgy, mint a kerület vezetői a megyében, főként Egerben. Találkozásaink protokolltól mentes baráti munka-értekezletekké, gazdag tapasztalatok cseréinek fórumaivá váltak. Mi, újpestiek is büszkén elmondhatjuk: úgy folytatódott Heves megye és Újpest testvéri barátsága, hogy — a centenárium évében — a megye, a „mi” megyénk is hagyományaihoz méltó, maradandó emléket állított kerületünkben, Budapesten, a fővárosért érzett felelősségét újra igazolva. A korábban — első helyen — a mezőgazdaságáról híres megye, Heves, ma az iparban is élenjáró lett, s ebben részesek az újpesti központú gyárak is, mint a Bubiv, a Mikroelektronikai Vállalat és mások. Így az együttgondolkodás és -cselekvés területei szélesedtek, de mélyültek is. Együttműködésünk lehetősége mára szükségszerűvé vált. Felsorolni sem lehet — mert oly hosszú lenne a lista, s félő az is, hogy valami fontosat elfelejtenénk — testvérmegyei kapcsolataink konkrétumait. Elégedjünk meg most azzal, hogy 1987. októberében Újpest újra — ki tudja hányadszor? — bemutatkozik testvérmegyéjében. Reméljük, hogy jól sáfár4
