Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ
szorgoskodjanak a szellemiekben méginkább bővelkedő holnapokért. Ennek értelme van, hiszen szinte azonos időpontban emiatt kutatta ön elmemet, telefonszámomat, s én az önét. Csak elismeréssel szólhatok arról a szép, a nemes és szinte szent misszióról, amelyet férjével — Horváth Árpáddal — valaha a munkásművelödés ügyéért teljesített. Nem riadva meg a nehézségektől, a mindenkori hivatalnoki értetlenségtől, a pénzügyi problémáktól. Tudom, hogy kettejükön kívül senki sem nyúlt volna saját zsebébe azért, hogy a felnövekvő nemzedékek tagjai másokkal egyenrangúként foglalhassanak helyet a kultúra jelképes asztalánál. Munkatársaimmal együtt nagyra becsüljük mindezt, igyekszünk okulni, tanulni belőle, átvéve szerény viszonyainkhoz adaptálva azokat a nagyszerű tippeket, amelyeknek életrevalóságát a gyakorlat fémjelezte. El kell mondanom, le kell írnom — különösképp szívesen teszem ezt a nyilvánosság előtt —, hogy ön sajnos kisszámú, de kivételes képességű kortársaink közé tartozik, akivel felemelő érzés találkozni, beszélgetni, élvezni nyíltságát, őszinteségét, az igazán nagyokra jellemző szerénységét, közvetlenségét, s ritka adottságainak szinte kimeríthetetlen tárházát. Ezért kérem, ezért várom minden bizonnyal értékes munkáit, visszaemlékezéseit, amelyek nélkül feltétlenül szegényebb lenne a honi színházi világ, amelyek — publikálásuk révén — ötleteket adhatnak az ifjabbak- nak, iránytűként mutatva számukra, hogy merre az önzetlenség, a hamisítatlan humanizmus nem könnyen járható, de egyedül célravezető útja. Ne haragudjon, -de — kifejezését idézve — nem fújom figyelmeztetésként postáztuk önnek lapunk ez évi harmadik számát, hanem amiatt, hogy ekként is kifejezzük tiszteletünket, szeretetünket, ön és magvas, sikerekben egyáltalán nem szegény pályája iránt. Ennek jegyében születik meg az az interjú, amely ebből a varázslatos sorsból kínál majd ízelítőt mindazoknak, akik a veretes művészet hívei. Nincsenek tengernyien, de egyre többen lesznek. Ezért dolgozott ön és sorsának társa, s ezért serénykedünk, ebben bízunk mindnyájan . . . • Következő számaink tartalmából BEMUTATKOZIK AZ EGRI GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Tartalmilag és formailag megújult folyóiratunk első, 1984. decemberi száma az akkor önállóvá váló Gárdonyi Géza Színház terveiből, tevékenységéből adott ízelítőt. Azóta új gárda állt a kormányrúd mögé, felvértezve valóban figyelemreméltó, tényleg ígéretes elképzelésekkel. Ezekről számol be Gáli László direktor és Balogh Tibor dramaturg. Gábor László a színész kollektíva tagjairól készít portrékat. Ezt a gondolatkört taglalja majd — sajátos szemszögből — Kiss Sándor, a megyei pártbizottság ideológiai titkára, valamint dr. Kovács János, a megyei művelődési osztály vezetője, a szerkesztőbizottság elnöke is. ÖTVENKILENCESZTENDÖSEN AZ OPERÁBAN Színész kiválóságaink közül Neményi Lili tett a legtöbbet a munkásművelödésért. Az öt bemutató riport e nemes szenvedély ma kamatoztatható tapasztalatait is felidézi. PÁLYADÍJAS ÚJSÁGÍRÓK ÍRÁSAI A Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezetőivel kötött egyezség alapján, tovább folytatjuk a MUOSZ által meghirdetett pályázaton sikeresen szereplő zsurnaliszták munkáinak közzétételét, akik igazolták, hogy napjaink toliforgatói is avatott művelői a szépprózának, illetve a költészetnek. SOKSZEMKÖZT ÁCS KLÁRÁVAL Júniusban Egerben járt Rákosné Ács Klára, a neves pszichografológus, aki a Népújság és a Hevesi Szemle közös szervezésében nyilvános riport főszereplője volt, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. Erről az érdekességekben bővelkedő programról számol be írásában Szüle Rita. AZ EGRI ÚSZÓSPORT ELSŐ LÉPÉSEI Bakó Jenő figyelemreméltó információban bővelkedő tanulmánya az egri úszósport első lépéseit taglalja. Az anyaghoz szemléletes, korabeli fotók társulnak. 97
