Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gábor László: A Diárium 5. kötete
Vándorkiállítások Egy tiszta, idősen is ifjú lélek kitárulkozásai azok a festmények, amelyeket jó ideig láthatott a közönség Egerben a Borgazdasági Kominát központjában. A pátriárka korú Kastaly István festőművész állította ki alkotásainak legszebb képeit a székház előcsarnokában, s ahogyan dr. Farkas András galériánk vezetője kifejtette, több ez a tárlat egyszerű, szokványos alkotói bemutatkozásnál. Mert amennyire a művésztől kapott élmény a mintegy harminc festmény, annyira tisztelgés is egy hosszú, sokrétű életpálya előtt. Ö ugyanis nem csupán a látvány képpé formált ajándékával fordul környezetéhez, hanem lelkes tanítóként szolgálja a mecénás vállalatok közönségének ügyét. Kilencvenhat évesen is részt vett a kiállítás megnyitóján és elbeszélgetett az érdeklődőkkel. Olvasóink értesülhettek róla: a Mátraaljai Szénbányák a galériát fenntartó vállalatok sorába lépett. Első tárlatunkat — éppen az eddig elért eredmények hallatára — nagy várakozás előzte meg a bányászoknál. Akik részt vettek július 2-án Visontán a Thorez Külfejtéses Bányaüzem irodaházában idős Kátai Mihály emlékkiállításán azt szeretnék: legyen színvonalas a folytatás is. Az lesz. Garancia erre a második féléves kiállítási programunk. Közönségtalálkozók Munkánk fontos alkotóeleme a művészettel, a művészekkel, a tudós és érdekes emberekkel való közönségtalálkozás. Szerintünk az igazi művészet és a szórakozás kiegészíti egymást. Meggyőződtünk arról, hogy a kultúrált pihenés egyik legtartalmasabb módja a művészeti és tudományos élet kiválóságaival való találkozás. A nyáron — a Hevesi, Szemle és a Népújság szervezésében — elsőként Kovács Adám rákkutatóval találkoztunk. Nyolcszázan fértek el az oktatási igazgatóság termeiben és feszült érdeklődéssel figyelték a Pécsi István felelős szerkesztő által készített nyilvános interjút. A következő alkalommal Rákosné Ács Klára pszichografológust láttuk vendégül. Színes egyénisége Egerben is gyarapította csodálóinak nagy táborát. És végül: tapsolhattunk a politikai kabaré mesterének, a Rádiókabaré főmunkatársának, a Karinthy Színpad vezetőjének, Kaposy Miklósnak. A vendégeinkkel készített beszélgetések igazi "csalétkek” a művészetek szerencsés házasításáhpz, a hagyományosan telt házakhoz . . . Mika István galériatitkár • Könyvekről A Diárium 5. kötete Nehéz dolog megérteni a múltat. Mai fejjel gondolkodunk, ha előre és hátra tekintünk: óhatatlanul is megszabja észjárásunkat helyzetünk, nem könnyen lépjük át saját árnyékunkat. Bajban van a történetíró is, amikor különböző folyamatokat elemez, események hátterébe akar tekinteti: el kell szakadnia a jelentől, s a forrásokban elmélyedve, a sokszor ellentmondó feljegyzésekben kutatva össze kell vetni mindazt, amit örökül hagyott a tegnap. A tudomány nem akármilyen feladat előtt áll, amikor számot kell vetnie a történelemmel, s a benne lévő emberrel. Olykor csupán feltevésekre szorítkozhatunk mégoly fontos jelenségekkel, személyekkel kapcsolatban is. Ha a szaktudósok körében sok a bizonytalanság, mennyire megbízhatatlan lehet a laikus ember históriai tudata: mindennapjaink során szembe kell néznünk azzal: közös emlékezetünk sokféle elemet tartalmaz. Akad benne olyan féligazság, amelyet egy-egy korszak ügyesen megfogalmazott tankönyvei, jelmondatai oly akkurátusán sulykoltak bele a diákok fejébe, hogy aztán az nemzedékeken keresztül megőrződik. De legendás elem csakúgy előfordul, mint néhány közkinccsé vált irodalmi alkotás költői megfogalmazása. Hogy ebből aztán adott helyzetben mi szűrődik le, miként válik hatóerővé, hogyan befolyásol bizonyos döntéseket, cselekedeteket az külön vizsgálatot érdemelne. Oktatásügyünk egyik legszerencsétlenebb — azóta megváltoztatott — döntése volt, amikor az érettségiből száműzte a történelmet. Kevés olyan tárgyban találunk ugyanis 88