Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Mika István: Galériánk hírei
vassuk azokat a meghatruzasokat, amelyeket a festő az egyes képek alá mintegy fogódzóként odaír, nyilvánvalóvá teszi, hogy gondolataink nem indulhattak el más irányba — kutatni ennek a művészetnek a lényegét és tartalmát. A megjelenítésben mégis benne van, nemcsak az elgondolkodó, elmélkedő, a pravoszláv művészet mélységeiben megmártózni akaró európai ember, hanem az a tevékeny és szorgalmas valaki is, aki saját személyiségét ebben a formában is örökíteni igyekszik. Igyekszik, mondjuk, mert minden leírt jel, minden megálmodott szín, minden bennünk és velünk szembesülő tekintet csupán lehetőség, múló, de megfogható, netán ingerelhető alkalom arra, hogy a világban nyomot hagyjunk magunk után. Az öntudat, a jellem, az élő ember veleszületett becsvágya, hiúsága, a készsége, irgalmatlan célratörése, hogy betöltse a maga sorsát, miközben kimagasodna abból az irdatlan tömegből, amit a névtelenség, a jeltelenség befed. És mindezt az időn keresztül áthatolva szeretné elérni, a táj és a történés bilincsei közben, holott éppen az lenne az igazi, a féktelen szabadság, ha ezektől a kötelékektől valamiképpen meg tudna szabadulni. De mert lehetetlen, erőink erre a különös útra nem juttathatnak el, ezért a lélek — vágyai után is szaladva — a hitben, a hit által teremt olyan kategóriákat, amelyeket a képzelet erőlködik becserkészni. így áll előttünk ez a művész, a maga nagyon esendő szorgalmával, a nagyon is kettős vágányon futó életritmusával. Mert amit mint színész, nap mint nap megél, pusztulva az időben, odatesz az időnek, azt máshol, más eszközökkel, másként feldolgozva igyekszik onnan el is vinni: a léleknek ezek a mentési munkálatai, a szellem dicséretes, dicsérendő erőfeszítései a mában, mert a tegnapban is a benti parancsot teljesítette. És ez lesz a feladata a holnapban is, mert aki élete derekán megtalál valamit és ahhoz már huszonöt esztendőn át ragaszkodott, annyi minden mellett, sokszor annyi minden ellenére, az ragaszkodik megtalált feladatához. És erre nemcsak az a bizonyiték, hogy ez a nagyszerű ember ünneplőbe, papi civilbe öltözik a kiállítás megnyitására, felteszi a Pimen atyától, Moszkva és Oroszország pátriárkájától kapott pravoszláv keresztjét a lánccal a nyakára, mert a közösség, amely befogadta őt az ikonokkal együtt, nem ereszti el őt többé. Farkas András Galériánk hírei E helyen gyakran hivatkozunk a munkásmüvelődésre. Jogosan, hiszen a Galéria közönségének nagyobbik része a mecénás vállalatok dolgozóiból toborzódik, ahol a szakszervezeti bizottságok azon fáradoznak, hogy a tudás és a műveltség nagyobb szerephez jusson, nem fukarkodva működésűnk anyagi támogatásával. így érvelnek^ a Borkombinátnál, az Erdőgazdaságnál, a Finomszerelvénygyárban, a Fémmüvekben és az Állami Építőknél is. A szakszervezetiek és a munkakultúrát pártoló gazdasági vezetők a munkahelyi 86
