Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Fekete Péter: Nép és emlékezet
minden estve el járt az Leánynak. Azon oda járásában mondotta egykor a Tanúnak, hogy van é egy Kis zsírok, had kénnyé meg, mingyárt jobban lészen. A Tanú (:egyéb zsírja nem lévén:) a mécsbül adott néki egy Keveset, és azzal Zai Jutka meg kente, de nem ott ahol baja volt, hanem a Méllyé csontyát, de egy Kevés vártatva (:Kiis meg Kenése után mingyárt haza ment:) nem hogy jobban lett volna, hanem azon a helyen ollyan gödre támadott, hogy egy Kerekdék zsemle belé fért volna, mihelest ki ment Zayné a házbúi. Sokszor gyertya világá- nális, midőn még fel voltak, rajta ment a Leányon azon rósz Aszony, és úgy könyörgött néki az Leány (:egyeben ollyankor nem Szólhatván:) hagyon Kend békit Lelkem Jutka Aszony, hiszen nem vétettem én Kennek: Mely Sokszor meg esett, de a Tanú semmit sem látott; Ezekre való nézve a Tanúnak az Ura midőn gyötrötte volna a Leányát, fejszével is leste, de lehetettlen volt látni, hanem csak az rimán- kodását hallották az Leánynak, mely miat hét holnapig sinlődvén az el múlt nyáron mégis hóit. Az Kocsinak akkori oda nem adásáért a Tanút is sokat fenegette, hogy őis úgy fogja meg siratni, és csak hamar a Tanúnak a lábais Leányának halála után meg romlott, és mind az óltátúl fogva keserves fájdalmakat szenved, hanem az Ura a Tanúnak ezen dologért nem régiben Zai Jutkával őszve veszet, az ólta Kőnnyebedik a fájdalma." 11 Második tanú Csepő Helena eskü alatt vallja: "Ezen Tanú mint egy tiz Esztendős Leánkáját Bedécs Istvánnéhoz adta szolgálatban, holottis eczer a többi koszt parancsolta néki az Gazda Aszonya, hogy Söprené el a Ház eleit. A midőn el söprőtte volna szép tisztán a Ház eleit, meg hadta az Gazda Aszonya, hogy futna el egy Icze Borért, de hamar járna, az mintis a Leányka fris lévén futamodni indult, és azon futásában támadott hirtelen azon el Söprőtt tiszta udvaron egy Nád Szál, melybe belé ütközvén a Leánka úgy vágta magát a földhöz, hogy majd egy egész óráig halva fekütt a Leánka, pihenésit sem érezvén allig tudták eszére hozni. Ezen csudál- koztak minnyája, hogy oly hirtelenséggel mi véletlen dolog lehetet azon Leánkának este; Úgy a Tanú a Leánykáját nagy Sokára annyira fel serkentette, hogy legalább még életben lenni tapasztalták, de az Leányka annyira meg mervedezett, hogy egész tagjai valamint a fa, ollyaténok lettenek, és Semmi szavát, sem szózattyát nem értették az Leánkának. Ezen Tanú szomszédtságában lakva akkori Posta Mesterné Aszonyomnak, mivel jó akarójais volt, oda ment hozája a Tanú, Kérvén őtett, hogy Segítene a Leányán valamit ha tudna (:meg beszélvén esetit:) mely kérésére Posta Mesterné Aszonyom mingyárt holmi szentségeket vit, az Leány Nyakában akasztotta, ott egy kevésség beszélgetvén Posta Mesterné Aszonyom, észre vette, hogy rósz esett volna a Leánkán, tudakozót: hogy ha nem volna é valamely gyanusága valakire; melyre mondá a Tanú: Hogy Senkire nem tudna gyanakodni; ezen szókkal Posta Mesterné Aszonyom Haza ment. Az szentcségeket ott hadta, és egy kevessék a Leánka nyakában voltak, s azonnal a Szava meg jött, és tisztán beszéllet. Akkor hirtelenében mondotta a Leánka, jaj átkozott mért jöttél élőmben, mely Szavaira a Tanú 60
