Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József költeménye - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Ilyen is van. Kell is! Mindig pihentető volt számomra. Közben nyugtalan természetem arra ösztökélt, hogy kibéreljem a Paulay Ede utcai állami tulajdonban lévő színházat. (A mostani Bartók Színház). Magam rendeztem, játszottam a darabokat, majd a harmadik darab rendezése után rájöttem, hogy mégis jobb csak színésznek maradni. Ezután ismét a Vígszínházban léptem fel. 1932-ben Gerhardt Hauptmann: "Naplemente előtt" című darabjában játszottam Csortossal, amelynek hatalmas -sikere lett. Csortos, mint Clausen tanácsos, döbbenetes volt. Egy pillanatig sem éreztem, azt, hogy ez egy szinész nagyszerű produkciója, hanem hogy a saját tragédiáját éli. Egyfolytában több, mint százszor játszottuk. Én Bettinát, Clausen tanácsos púpos lányát alakítottam. Szerettem ezt az érdekes szerepet. Úgy éreztem, szerelmes az apjába. Megismétlődött "A legszebb kaland" este. Nem számítottak a "Naplemente előtt" ilyen óriási sikerére, egy énekes darabra készültek Fedák Sárival és nagy pénzt fektettek a darab előkészületeibe, ettől várták a sikert, de megbukott. 1934-ben Howard Dodsworth című nagyon érdekes darabjában játszottam Somlai Arthurral. Ez volt az első színdarab, amelyik nem a megszokott felvonásokra volt osztva, hanem filmszerűen pergett, ami rendkivűl meglepte a közönséget, és ezért ezt a nagyszerű darabot idegenkedve fogadta. — A szerepem csodálatos volt. Egy amerikai házaspár érkezik Európába és az asszony lezüllése fokról-fokra játszódik benne. Most már külföldi meghívásokat is kaptam. Sajnos nem ápoltam nyelvtudásomat, így bezárult előttem az a lehetőség, hogy idegennyelvű vendégjátékot elfogadhassak. Max Reinhardt Salzburgban Goldoni "Két úr szolgája" című darabjában akart felléptetni. Váratlanul történt a felkérés, ugyanis éppen Reinhardt vendége votlam Salzburgban, az Ünnepi Játékok alatt, amikor az egyik német színésznője nem érkezett meg idejében. Ekkor mivel kéznél voltam, rá akart venni, hogy játsszam el a szerepét. Kétségbeesve tiltakoztam, hogy nem tudom válallni németül. Képtelen lennék megtanulni, rövid az idő. Reinhardt terrorista volt: Sie müssen das machen! (Meg kell ezt csinálnia!) — mondta. Már ott tartottam, hogy megszököm. De hála a sorsnak, megjött a német színésznő. így én is fellélegezhettem. Majd egy angol vendégjátékra hívtak meg. A darabot is elküldték. Rossz álmomban ma is megjelenik a cime: "Örvény" — magyar fordításban. Mindkét lábára béna fiatal asszony tragédiájáról szólt a történet. Nyári szabadságomat arra áldoztam, hogy lefordítottam magyarra, hogy jobban megismerjem és az érzelmeimet helyesen tudjam beosztani. Mire nagy kínnal elkészültem, kinevettem magamat, hogy egy percig is arról ábrándoztam, hogy erre képes leszek, idegen nyelven végigkínlódva, idegeimet tönkre téve. Végre egyszer és mindenkorra döntöttem: miért kell nekem idegen nyelven beszélni a színpadon, mikor magyarul is elég sokat beszélhetek. Minden tehetségre termékeny hatással van, ha megismeri a világot, a külföld művészetét. Az államtól ma meg is kapják jutalmul ezt a 13