Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sebestyén János: Heves megye amatőr művészeti mozgalma
A népzenei csoportok mintegy egyharmada gyermekekből szerveződött. A közösségek nagy hányada saját vagy mások általi gyűjtött eredeti anyagot játszik. Az utóbbi időszakban erőteljesen fejlődött a citeraegyüttesek színvonala, emelkedett számuk. Az Országos Citera Barátok Klubja megalakulása, a bevezetett helyszíni továbbképzési rendszer, nagy segítséget jelentett az együtteseknek, fokozta aktivitásukat. A könnyűzenei terület a nem támogatott művészeti ágak közé tartozik. A választható tevékenységi formák közül az egyik legköltségesebb. E területen az intézményhez közvetlenül nem kötődő együttesek száma meghaladja a húszat. A Megyei Művelődési Központ évente egy-egy alkalommal hívja szakmai találkozóira és bemutatóra az együtteseket, biztosítva ezzel továbbképzésüket is. Az énekkari mozgalom az egyik legstabilabb szakág a megyében. Évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújt az Építők Heves Megyei Kórusa, a Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa, a Hevesi Pedagógus Kórus, a gyöngyösi Városi Pedagógus Kamarakórus, a gyöngyösi Muzsikus Céh, a káli Bartók Béla Férfikar, a Komlói Férfikórus. A népdalkörök száma 23. A szakág fejlődését nagymértékben segítették a televízió és a rádió amatőrök részére meghirdetett felmenő rendszerű versenyei. A nyilvántartott együttesek mindegyike rendelkezik megyei minősítéssel1. A műfaj jellegéből adódóan, igen magas a tagság átlagéletkora, igen nagy hányaduk nyugdíjas. A színjátszó-mozgalommal szemben fogalmazódik meg leghatározottabban az a fenntartói elvárás, hogy a helyi| állami és társadalmi ünnepeken rendszeresen közreműködjenek, vállaljanak részt a családi ünnepségek és szertartások színvonalasabbá tételében. A bevezetett minősítési rendszer jól bevált, húzóerőt jelent a csoportoknak. A bemutatható anyagok száma bővült, változatlanul kevés azonban a gyermekcsoportoknak szánt kiadvány. Országos bronz fokozattal rendelkezik a novaji, a sarudi, a gyöngyösi Szöszi színpad. Megyei minősítése minden színjátszó csoportnak van. A bábcsoportok igen nagy hányada általános iskolás korúakból szerveződik. A terület fejlődését nagyban segítette az 1084-ben meghirdetett „Játsszunk bábszínházát!” akció. A nyilvántartott néptáncegyütteseknek több mint fele gyermekcsoport. Változatlanul nehézséget jelent a ikoreográfiáki beszerzése, sok esetben a betanítás. Nem megoldott az eredeti jelmezhez jutás lehetőségének biztosítása, a viszonylag nagy létszámú csoportok utaztatása. Sok együttes törekszik a saját gyűjtés feldolgozására. Az amatőr képzőművészeti terület fejlődött az utóbbi években a legtöbbet. Kialakultak szervezeti keretei, kapcsolátai az állami és társadalmi szervekkel. Az önálló és csoportos kiállítások száma emelkedett, vállalkoznak művészeti ismeretterjesztésre is. A film- és fotókörök működése nem jellemző megyénkre. Évek óta a felnőtt csoportok száma 2—3 között mozog. A gyermek és ifjúsági csoportok száma változó. Tevékenységük inkább a technika elsajátítására terjed ki, kevés a műhelymunkára, az esztétikai nevelésre is vállalkozó és alkalmas szakember. A tárgyalkotók (hímzők, szövők, keramikusok, fafaragók) száma megyénkben hagyományosan; magas. Tagjaik között sok a jól képzett szakember, növekedett a Népművészet Ifjú Mestere és a Népművészet Mestere, valamint a Népi Iparművész címmel rendelkezők száma. A Megyei Művelődési Központ az amatőr művészeti mozgalom segítését, gondozását kiemelt feladatának tekinti. A jelentkező új közösségi igényeket — akár a gyengén működők rovására is — ha azok életképesnek bizonyulnak, mindenképpen támogatni szükséges. A videoberendezések elterjedése indokolja, hogy elsősorban (a megye városaiban) e technikára szervezett alkotó közösségek alakuljanak. Sebestyén János Demjén Attila: Kalix parti táj
