Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Dobóné Berencsi Margit: Nagy László: Szerelem emléke (Részlet a Tankönyvkiadónál megjelenő kötetből)
NAGY LÁSZLÓ Szerelem emléke Szerelem emléke, viráglámpa tabáni tulipánfa világíts belső éjszakánkba mert szívünk megvakult beborult, elvadult kitörve édes vonzalomból átkozott csillagként csak rombol tördeli párját szeretőjére halált gondol viráglámpa tabáni tulipánfa ragyogd be szívünk éjszakáját! A Szerelem emléke megrendítő versminiatűr, a Szerelmem, csonttörő élet című ciklusban (1956—1965), Nagy László életének súlyos korszakában született. A testi-lelki szenvedések idején a költő egyéni, s a nemzet történelmi sorsa egyaránt válságosra fordult. Nagy László nehezen ocsúdott fel az ötvenes évek nyomasztó, csalódásokat okozó, ellentmondásos atmoszférájából. A szabadság, a forradalom eszményét, a szegények bizakodását megcsúfoló idők az ő lelkében is törést, kiábrándulást okoztak. Nagy László azonban jól tudta, hogy a gondokkal való szembenézés, a hibák, ,a bűnök számbavétele kevés. Az embernek félül kell emelkednie a csalódásokon, a válságon. Meg kell kapaszkodnia, s az életet értelmesebbé, szebbé, emberhez méltóbbá kell tennie. A lerogyni nem szabad élve parancsa táplálja ebben az időben (s később is) költészetét s ezt a versét is. A szerelem — ez a „konvencionális” fogalom — sem a köteteimben, sem a verseimben nem szűkül le, a szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, „nemi vonzalmon alapuló érzelem”-re. (ÉKSZ). A fenséges költői téma Nagy Lászlónál igen sokszor elválaszthatatlan a többi pozitív lelki jelenségtől, emberi tulajdonságtól. Általában velük összefonódva funkcionál. Pl.: Ki viszi át a Szerelmet; Jaj, szerelem; Szerelmem, csonttörő élet stb. A költő beléje sűrítette a jóság, a szépség, a humánum fogalmát is. Így a szó jelentése a versben felnagyítódik, gazdagabbá, többrétegűvé válik. Nagy László tömörségre, sűrítésre való törekvése felidézi a szerelem szó régi tartalmát: „társulás, rokonszenvérzés” (TESZ), s ezáltal elősegíti, hogy a szó általános érvényű, összefoglaló jellegű gondolatok hordozója legyen. Mindezek ismeretében értjük meg, miért fohászkodik a költő a magasztos fogalomhoz, illetve — az egyre inkább elembertelenedő, gyűlölködő világ fojtogató légkörében — már csupán az emlékéhez. Ahhoz a tudattartalomhoz, amely az erőt adó, szívet melengető, biztató múltról tájékoztat bennünket. A cím második szava — emléke — szoros tartalmi és grammatikai kapcsolatban van az elsővel. Tartalmilag a korábbi időkbe vetíti az értékeket. A 55
