Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Zsirai László versei - Kiss Ottó versei - Vertig István költeménye
ZSIRAI LÁSZLÓ Hétfő Vakvágányon ébreszt e hétkezdő nap, felhúzom vasalt nadrágomat, nem számolom, hányadszor indulok reményeimet összegyűrni, valóra váltani vállalt álmaimat. e tökkelütött csendet útálom. a buta-bamba hallgatást, amikor nincs mit kitalálnom, mert úgyis kitalálja más. MEGOLDÁS Kétszer próbáltam nyúlni valamiért. Elérnem nem sikerült. A valami harmadszorra megsajnált: eltűnt a közelemből. INDOK Lelövöm a madarakat: fáj elemi szabadságuk. KISS OTTÓ Négy miniatűr BIZONYTALANSÁG Ágyamon fekszem. Az asztalon kenyér. Kezedben késsel, mondd, mihez kezdenél? VIGASZ No, ne sírj már! Hiszen az igazgyöngyök is láncra vannak fűzve. VERTIG ISTVÁN Napra-forgó piruett! Hajnalban szépen kirittyentettük magunkat, kurjantottunk egyet a Nagyvilágba, újságpapírba csomagoltuk a zsíroskenyeret, s aztán irány: a megélhetés, a Miénkagyárba! Hajtott bennünket: a forradalmi lendület, amely szeretett Édesapánktól eredt; S ami után, csak villámgyors napra-forgó piruett következhetett! Azt a kort elfelejteni, sohasem lehet! 41
