Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tornay Mari költeménye - Kaposy Miklós: Ablakon a pénzt...
Az Ipari Szemle című folyóirat adatai szerint, a magyar gépipar évi 500 ezer tonna acélt használ fel. Ebből alig több mint a fele a hasznos súly. A másik fele: plusz tömeg, selejt, forgács, MÉH. Egy munkásember véleménye anyaggazdálkodásunkról: Munkás: — Az ember, hogy ha séta közben azt látja; állami öntödékből kihordott anyagok között úgynevezett maszek öntödék még kitűnő meny- nyiségű, sok-sok tonna olyan vasat találnak, amit érdemes magas bérekért kiszedetni, azt újraönteni, és abból még igen jó anyagi létbe tudnak kerülni, ezek az úgynevezett magánöntödék. Vagy mit gondol arról például, hogy ha azt látom, hogy ma egy ügyes ember évente több százezer forintot tud keresni, alkalmazottakat tud tartani, azért, mert ő például a szemétben kotorászik. A gyárak az úgynevezett hulladékaikat, amit a saját megítélésük szerint már ki kell küldeni, beteszik egy dömperbe, kiviszik és lebillentik. Láttam én már lobogó máglyák között alumínium- kábelek tonnáit égni el, ahol csak az alumínium a lényeg, nem ami leég róla, láttam én már vörösréz kábelek tonnáit égni, itt a vörösréz a döntő, amiért 11 forintot adnak, per kilogramm, a MÉH-telepen, és abból az úgynevezett hulladékból, ami nekik hulladék, másoknak százezreket jelent. Én úgy gondolom, hogy a vállalatnak ez mind ablakon kidobott pénz. ★ KM: — Tavalyi — a sajtóban is közzétett — adat szerint, a Mafilmnél 106 filmrendező van státusban. Ehhez képest évi 16—18 játékfilm készül. Vagyis egy rendező átlagosan 6—7 évenként láthat munkához. Egy filmforgatás egyetlen epizódját kotyogjuk most ki. Színész: — Nemrégiben filmeztem. Az egyik jelenetben egy kamionnyi csirke szerepelt. De, mert aznap a rendezőnek rossz kedve volt, a csirkékről egyszerűen tudomást sem vett. A csirkék egy ketrecben, oldalra ledobva, egy kamion mellett álltak. 40 fokos hőségben. Étlen-szomjan, senki őket nem etette, nem itatta. Valamilyen más jelenetet forgattak. A csirkék már enyhén halódtak, de még mindig nem került rájuk sor. Döbbenten tapasztaltam azt, hogy ezeket az állatokat másnap, ugyancsak 40 fokos hőségben, étlen-szomjan, ugyancsak ebben a ketrecben tartották. Még mindig nem került rájuk a sor. És aztán jött a nagyjelenet, és semmi nem történt a csirkékkel. A csirkék fele hőgutát kapott. Elásták a kamionnyi csirkét. Aztán megjött a rendező jó kedve, föl kellett venni ugyanazt a jelenetet, és újra megvettek ugyanannyi csirkét. Csak néztem tehetetlenül és nem tudtam rajtuk segíteni. Mert hogy segítsen egy ember egy vagonnyi csirkén? Egyszerűen megfogták, elásták a domboldalba, és aztán újra megtöltöttek egy kamiont csirkével. •k KM: Régi szokás, hogy ha kineveznek valahová egy új főnököt, azonnal kicseréli az egész garnitúrát. No, nemcsak az embereket, a berendezést is. Tudok olyan vezetőről, aki keskeny csíkokra vágatta az elődje irodáját borító szőnyeget, hogy leselejtezhessék, és újat kaphasson helyette. Annak idején Hitlerről járta egy vicc, hogy dührohamában szőnyeget evett. Nem rossz tipp, ennek a főnöknek melegen ajánlanám. Következzék egy vállalat dolgozóinak eredeti levele igazgatójuk csínytevéseiről. Utánanéztünk, a levél állításai megfelelnek a valóságnak. A cég nevét itt — és minden céget, az egész adásban — mégis egy mérőhanggal helyettesítjük. Nem kíméletből, nem gyávaságból: a műsorban elhangzó tények közölhetőségének ez volt a feltétele. 39
