Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
SZAKONYI KÁROLY Kardok, kalodák Jelenetek a kuruc korból (15. jelenet) Vak Bottyán táborában. A generális szállása. A segédtiszttel Bottka kapitány és Kicsiny Flórián hadnagy jön. Mögöttük egy strázsamester megkötözött, ingre vetkőztetett közvitézt taszigál be. SEGÉDTISZT (a strázsamesternek): Vezesse középre! Ügy! (Kipillant) Bottyán generális úr! (Mind kihúzzák magukat. A megkötözött is. Bottyán besiet, végignéz a katonán.) BOTTYÁN: Oldozzátok el! BOTTKA: Szökésben fogták el! BOTTYÁN (csendesen): Vegyétek le róla a kötelet! BOTTKA (a strázsamesternek): Vedd le a béklyóját! (A strázsamester megteszi. A katona szótlan, meggyötört csuklóját dörgöli.) BOTTYÁN: Beszélj, miért szöktél?! KATONA: Nem szöktem, nagyságos generális úr, csak dolgom volt otthon. KICSINY: Éjszaka lopódzott ki a táborból. A falujában kapták el! KATONA: Hadak ideje van! Nem kószálhat szerteszét a sereg! BOTTYÁN (a katonának): És mi dolgod volt otthon? KATONA: Nagyságos generális úr... KICSINY: Mennének szét, mint a birkák! BOTTYÁN (a hadnagynak): Miért nem tartanak fegyelmet?! Nem azt parancsoltam?! KICSINY: Nem lehet ezekkel, tábornok úr! BOTTYÁN: Ezekkel?! Kikről beszél, hadnagy úr? Ezek — talán ezek nem katonák? Nem az ön katonái? Nem a mi katonáink? KATONA: Nagyságos vitézlő fejedelmünk egyenlő szabadságot ígért mindenkinek, aki zászlaja alá állt. Megmondták: a paraszt katona, míg fegyverben van, nem tartozik földesurának szolgálni. Se robot, se úrbér. Aztán az asszonyt mégis odaparancsolja a földesúr ... BOTTYÁN: Odaparancsolja? Ä feleségedet odaparancsolta? KATONA: A feleségemet, meg a porontyaimat! KICSINY: Hájsze még gyengécske gyermekek! BOTTYÁN: Adta labanca! KATONA: A mi földesurunk kuruc tiszt, generális úr! BOTTYÁN: Kuruc tiszt?! Hallod ezt, Bottka Ádám? BOTTKA: Igazat beszélsz?! KICSINY: Hazudik ez! Kuruc tiszt nem játssza ki Rákóczi törvényét! KATONA: De bizony, uram, kijátssza! Nem úgy megyen már, mint amikor elkezdtük a harcot! Régen, esztendeje, meg annak előtte, nagy becsülete volt a magamfajta szegénylegénynek. Rongyos gúnya vagy ezüstforgós süveg — nem nézte senki, ki mit visel, csak egy akaraton legyen a császár ellen! De most már kezd büdös lenni a bárányirhás ... KICSINY: Te! Vigyázz a szádra! 16
