Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
MAJTHÉNYI (az ajtó felé indul): Tulajdonképpen már indulni készültem. Megbeszéltük Károly bátyámmal a csizmajavítást. LENKEY (rábólint): Igen. Holnap hozd át, pajtás, majd megreparálom. MEIXNER (a nyakába akasztja a kötényt, leül a suszterszékre): Örülök, hogy megjött az önbizalma, Herr Lenkey. Vállaljon csak nyugodtan mástól is munkát. Most már önállóan is tud dolgozni. MAJTHÉNYI (a lépcsőről visszafordul): Hát akkor, Károly bátyám, mit írjak a nénikémnek? Jössz velem vagy nem? LENKEY (Majthényi szemébe néz): írd meg a nénikédnek, pajtás, hogy köszönöm a jóindulatát, de én már csak megmaradok a kaptafánál. MAJTHÉNYI Ahogy gondolod . .. (el) LENKEY (kezébe veszi a kalapácsot): Hol az a méret, Herr Meixner? Éppen ideje, hogy arra is megtanítson! (Függöny!) (VEGE) MAKAY MARGIT Hogy is volt? Hetvenöt év színpadon Vendrei Ferenc gömbölyded alakú, kedves humorú, bűbájos színész volt, mint kis hörcsög ezredes az Ezred apjáéban és Kálmán Imre Tatárjárás című darabjában — nem lehet elfelejteni. Mindkét darabban játszottam vele, és alkalmam volt őt minden este élvezni. Vendreinek volt egy kedves magánvállalkozása is. A Vígszínház mögött kis kocsmát nyitott, úgy hívták: „Disznófej”. Ha idegen, ismeretlen vendég ment be a kocsmába és a pincértől megrendelte az étlapon feltüntetett disznófejet, Vendrei — aki, ha nem játszott, ott sétálgatott az asztalok között — odaszólt a vendégnek: — Disznófej nincs! A második vendég ugyancsak disznófejet rendelt. Vendrei ismét odaszólt, pattogva: — Nincs! A vendégek szomorúan vették tudomásul. Mikor a Vígszínház esti előadása befejeződött, és a szinészek beözönlöttek a kocsmába vacsorázni, Vendrei harsányan utasította a pincéreket: — Hozzátok a disznófejeket! így aztán nem volt meglepő, hogy a kis kocsma rövidesen bezárt. A Vígszínházban több ízben vendégszerepeit az operett akkori két nagy primadonnája: Fedák Sári és Kosáry Emmi is. 9
