Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - HAGYATÉK - Lisztóczky László: A személyes élmény és a mítosz összefonódása Dsida Jenő Nagycsütörtök című versében

sokan követték és szerették, mégis keresztre feszítették.)

1928- ban írt költeménye, az Utolsó vacsora Jézus és az érte aggódó Mária szenvedéseit kíséri végig a címben megjelölt eseménytől a kereszthalálig, külön strófába foglalva Júdás árulását is:

Fáklyások lopóznak a hegyre, az olajfák furcsán összesuhognak ...

(Mária egyedül sírdogál:

Mi lesz holnap?)

A Leselkedő magány (1928) egyik verse, a Nocturno ezekkel a szavakkal emeli jelképpé Krisztus gyötrődéseinek színhelyét:

Leülök egy kőre az Olajfák hegyén, könnytelenül, nyugalmasan.

Csak mert nem érdemes úgy sietni a temető felé.

1929- ben született meg a téma első átfogó feldolgozása, a Nagycsütörtökön:

A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon.

A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat;

Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon.

Júdás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!

Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem!

És ti alusztok, mélyen alusztok!

Ujjgyakorlat ez az alkotás a második kötet (Nagycsütörtök, 1933) címadó költeményéhez. Értékéről maga Dsida ítélkezett: nem vette föl a versgyűjteménybe. Művészi hatását elsősorban az egységes esztétikai átformálás hiánya csökkenti: a környezetrajz szervetlenül váltakozik a Krisztus-monológokkal.

Éveken át benne munkáló, egész lényét átható sorshangulat talált tehát kifejezési formát a remekműben. A Nagycsütörtök összegzi és a közvetlen átélés, a személyes élmény hitelességével szólaltatja meg az előbbi idézetek motívumkörét, az elhagyatottsággal, az üldözöttséggel, a halállal szembenéző, tragikus messianizmus létállapotát:

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára,

T2