Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Szalay Zoltán: Megteremteni a magunk megálmodta világot

— Fura „termelő”-vállalat a miénk. Ehhez a késztermékhez az alapanyag mindig a forgatókönyv. Az író, a rendező fejében fogalmazódik meg a mondanivaló. Ök is szabják meg, milyen legyen a környezet, a helyszín, mik az eszközök, a berendezések. Erre adjuk mi a lehetőséget.

— Még közelebbről, hogyan működik ez a mechanizmus?

— A szinopszis alapján úgynevezett limitet készítenek arról, milyen eszmei értéket hordoz a téma, mennyi pénzt, egyebet igényel. Ebben a stúdió- vezető dönt. Majd szerződést kötnek a filmnovellára, ami negyven-ötven gépelt oldal. A végső engedélyt a filmfőigazgatóság adja meg. Ezután tulajdonképpen a rendező a parancsnok, ö határozza meg, melyik operatőrrel, díszlettervezővel stb. kíván dolgozni. A legfőbb segítsége a gyártásvezető, aki igyekszik mindent, ami szükséges, előteremteni.

— A hozzá nem értőknek az a benyomásuk, rendkívül hosszú az az út, amely egy film megszületéséig elvezet.

— Ez bizony így van. Általában minimum fél év telik el, mire az ötlet szalagra kerül. Előfordul olykor azonban, hogy évekre van szükség. Ám ez nem mindig a „bürokrácia” bűne. Megesik, hogy a forgatókönyv azért porosodik, mert nincs, aki folytassa vagy befejezze.

— Azért a szervezeti rend, egyfajta struktúra itt is elkerülhetetlen. Kérem, avasson be ebbe az álomgyári világba!

— Tíz egységgel dolgozunk. Négy játékfilmstúdiónkban évente átlag húsz produkció készül. Emellett van a Híradó, és Dokumentumfilm, a Népszerű Tudományos- és Oktatófilm, a Katonai Stúdió. A reklám- és propagandarészleg, a televíziós főosztály, ahol évi hárommillió forintos nagyságrendben adunk helyet telerecordingnak, tévéjátékok forgatásának, valamint a Nemzetközi Bérmunka Stúdió, száz-százötven millióval. Ezeket egészítik ki az önA díszletek világában

50