Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - Kiss Sándor: A képek varázsa
A képek varázsa A francia Lumiére testvérek találmánya lázba hozta a hajdani Párizst. Az embereket elkápráztatta a képek mozgása, a mozgóképek újszerű látványa, szuggesztív ereje. A technika újdonsága akkor még játékos leleménynek tűnt, a születését követő évtizedek során azonban önálló művészeti ággá vált. Változatosan gazdag műfaji skálájával, sajátos kifejezésmódjában, a kép, a hang, a mozgás egyidejű hatásában rejlő erejével képes milliók érzés- és gondolatvilágának tükrözésére, tudatának, életelveinek, életvitelének, ízlésének formálására, az emberek nevelésére, szórakoztatására, általános műveltségének emelésére. A filmszakma hazánkban is mély gyökeret eresztett, számos magyar filmalkotás lett kiemelkedő siker, több filmünk aratott elismerést a honi közönségen túl, az országhatáron kívül is, humanista értékeivel gazdagítva a hazai és az egyetemes kultúrát. A Valahol Európában, a Budapesti tavasz, a Mephisto — önkényesen kiragadott három cím! — a filmtörténet által jegyzett művekké váltak. Kiváló magyar rendezők nevére figyelt fel a világ, több színész filmszerepeivel szerzett nemzetközi hírnevet. A filmgyártás, a filmforgalmazás hazánkban is ellentmondásokkal terhelten, viták kereszttüzében élt és él, fejlődik. Vannak kiemelkedő és kevésbé értékes szakaszai, jó filmek mellett születnek érdektelen munkák is, a magyar film és közönségének viszonya olykor feszültségeket hordoz. Mindezt jól érzékeltetik a már hagyományossá vált, évenként megrendezett játékfilmszemlék, amelyek alkalmat adnak az adott esztendő produkcióinak, a legújabb filmművészeti alkotásoknak a megmérettetésére, arra, hogy egy- időben találkozzanak a hazai és nemzetközi közönséggel, a szakma kritikusaival. Ez év februárjában XIX. alkalommal került sor a filmfórum megrendezésére Budapesten, a Kongresszusi Központban. Az itt bemutatott művek értékelését a társadalmi zsűri, a kritikusok elvégezték, a közönség ezt még folyamatosan teszi az ország filmszínházaiban, előbb-utóbb a televízió képernyői előtt. Az idei bemutatón huszonhét művet vetítettek, kétharmad részben játékfilmet. A korábbi munkáikkal elismert rendezők, a szakma kiemelkedő alkotói mellett, fiatal tehetségek is lehetőséget kaptak. Mondanivalójában és formai megfogalmazásában egyaránt érdeklődésre számot tartó értékes, jó alkotásokkal jelentek meg a magyar filmművészet képviselői, alkotóműhelyei. A filmek száma, mondanivalója, mennyisége és tartalma egyaránt ellentmond a magyar film válságát hangoztató, a XVIII. játékfilmszemlét övező, akkor felerősödött nézeteknek. A társadalmi jelen, a korunk lényeges kérdéseire, ellentmondásaira választ, feloldást kereső, történelmi múltunkat közvetve vagy közvetlenebbül ábrázoló játék- és dokumentumfilmek igazolják, hogy a filmszakma a nehezebb körülmények mellett is képes a megújulásra, a fejlődésre, filmművészetünknek van mondanivalója a hazai közönségének és a világnak egyaránt. A magyar filmgyártás és a tőle elszakíthatatlan filmforgalmazásról szóló írások, riportok adják alapmondanivalóját lapunk jelen számának. A szerzők kalauzolásával az olvasó ellátogathat a Mafilm vezetőihez, bekukkanthat a stúdiók világába, megismerheti a különböző technikai trükkök műhelytitkait. 3
