Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ - TÁJOLÓ

Válaszol a szerkesztő

V. Péter:

Mindössze tizenhét éves. Verseket ír, novellákat formál, akárcsak annyian tettük ilyen ifjan. Bizonyára belső óhaj sarkallja, valamiféle közl^svágy ösztönzi. így van ez rendjén, ekként lesz gazdagabb lelkivilágé, érzőbb alkatú, fogékonyabb, műveltebb, vájtfülűbb, értékesebb emberré.

Munkái mérlegelését kéri ? Csak biztatni tudjuk. Igaz, költeményei nem mesterművek, rímei nem tökéletesek, szerkesztési készsége se túl fejlett.

Mégse hagyja abba! Meglévő adottságai ugyanis gyorsabb fejlődést sejtetnek.

Ritmusérzéke jó, későbbi formai biztonságra vall. Olykor egyéni hangvételével lep meg.

Egyszer hagyományosan indít, másoktól ellesett fordulatokkal bíbelődik. Aztán rádöbben: nem erre rejlik egyénisége, s zárójelben így sóhajt fel:

(,,Bár ez még nem biztos”)

íme a jó irány! Válassza ezt az utat! Adja önmagát! Akkor is, ha mindez nem tűnik költőinek, hagyományosan szépnek.

Higgye el, ennél sokkal lényegesebbek az átélt élmények, a semmi mással sem pótolható személyes ízek.

Ezekkel lepi meg olvasóit prózai próbálkozásaiban. Ilyenkor nem kísértik a

OLVASÁSRA AJÁNLJUK

Frantisek Jilek: Leonardo

(Pozsony. Gondolat—Madách Kiadó, 1985. — 400 p.)

A kiváló művész és kutató alakja halála után évszázadokkal is foglalkoztatja az embereket, a kultúrtörténet rajongóit, épp ezért érdeklődéssel fogadnak minden olyan művet, amely ezt az izgalmas témakört taglalja. A cseh tudomány- és

sablonok, s könnyedén fűzi csokorba a szavakat.

— „Elmész a francba, ha ilyen vagy.

A lány sírni kezdett:

— Jó, ha azt mondod, inkább elmegyek haza és többet nem találkozunk.

— Meg is érdemied, ha ilyeneket művelsz. Legalább csináltad volna egyenesen. Jó nagy szivacs a másikból hülyét csinálni.

— Ne menj még, olyan jó így együtt veled.

— Ne haragudj, öttől anyám névnapját ünnepeljük, még virágot is kell vennem.

— Aztán este ráérsz? Mondjuk nyolctól a parkban. Addigra csak vége lesz családi érzelemkitörésteknek!

— Ne csúfolódj! Igenis jól megvagyok a szüleimmel. Épp azért, azt hiszem, addigra vége lesz.”

Ilyesféle kifutópályáról startoljon, mert. messzire jut.

Mint zárómondatában:

,,Egy fiú, egy lány és egy szerelem sírja fölött nyílt ki az atombomba rózsája.”

Dolgozzon, folytassa. Egyre több örömet okoz majd nemcsak magának, hanem másoknak is.

• Tájoló

technikatörténet-kutató olvasmányosan tálalt, mégis szakmailag hiteles életrajzot írt Leonardo da Vinciről. Ezt a munkát valószínűleg szívesen forgatják majd nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabbak is.

Dénes Zsófia: Ami a száz évből

kimaradt

(Bp. Gondolat Kiadó, 1986. — 320 p.)

Folyóiratunkban több írásával is szerepelt már az Egerhez is sok szállal kö94