Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - NAPJAINK - Móró István: Versailles fényei és árnyai

A KOMMUNIZMUSBÓL JÖTTETEK!? Hello! Where are you coming from? (Hová valósi vagy?) Napnyugaton a fia­talok körében az ismerkedés minden kor­látját azonnal ledöntötte ez a néhány szó. így lett Versailles-ban is időleges útitár- sa egymásnak egy amerikai, egy német, és két magyar diák, a francia chateau gyönyörű kovácsoltvas kapui előtt. Együtt sétáltunk át újdonsült baráta­inkkal a kastély hármas tagozódású te­rén, néztük meg a Miniszteri udvar két oldalának egyszerű épületeit, a Napki­rály hatalmas szobrával díszített királyi udvart, végül az előző kettőhöz képest parányi Márványudvart. Mit csinál négy ifjú, ha már két teljes perce ismerik egy­mást? Vagy a szembejövő lányokat érté­kelik vagy politizálnak! A német srác hamar társaságot változtatott, s két sző­ke északi lány társaságában eltűnt a parkba vezető átjáróban. A bostoni taxi­sofőr egyetemista fia viszont tovább so­rolta azokat az államokat, ahol már járt, illetve ahová a következő két hónapban még tervei szerint ellátogat. Száz nap alatt megismerem Európát! — közölte megdöbbentő magabiztossággal, de mi­kor magyarországi útjáról kérdeztem, csodálkozva húzta föl a szemöldökét, Ma­gyarországra? ... nem ... keletre nem megyek. Az egy más világ. Maradok Európában! A „szabad világ” polgára okos, szimpa­tikus srác volt, de néhány dolgot seho­gyan sem tudott megérteni: honnan volt pénzünk az utazásra, hogyan engedtek ki az oroszok(i), s ha végre már átju­tottunk a határon, miért akarunk visz- szamenni. Hamarosan el is búcsúzott tő­lünk. Talán eszébe jutottak az otthoni figyelmeztetések: az ilyenekkel mint mi, vigyázni kell, hiszen mind kémek, ter­roristák, szóval: kommunisták! 1920. A kastély bejárata előtt rengeteg em­ber aszalódott a napon. Előre nem me­részkedtünk, a sor végén pedig már áll­tak (ez mindegyiknek sajátossága), ezért változtattunk eredeti programunkon: el­indultunk megkeresni a hírhedt Trianon- palotát! Mivel az útikönyvet még az Al­pokban elvesztettem — azóta valószínű­leg valamelyik bakter tanul magyarul Chamonix állomáson, hogy el tudja ol­vasni hazája nevezetességeit az én köny­vemből — ezért egy árva tábla útmuta­tása alapján vágtunk neki a csodálato­san szép, hatalmas parknak. Én vezet­tem a kéttagú expedíciót, ennek ellené­re nem tévedtünk el nagyon. Elsőként a Grand Trianont kerestük fel, amely ma hotel. Gyakran szállnak itt meg külföldi államfők hivatalos fran­ciaországi látogatásaik alkalmával. A múltban is olyan jeles személyiségek lak­tak itt hosszabb-rövidebb ideig, mint Na­póleon, Lajos Fülöp és de Gaulle. A helyreállítási munkálatok befejezté­vel ma ismét teljes pompájában láthatók szalonjai és termei is. Ezek egyikében (a Billiárd-teremben), írták alá 1920. június 20-án a Szövetséges és Társult Főhatal­mak és Hatalmak Magyarországgal az első világháborút lezáró gyalázatos bé­keszerződést. A Kis Trianon-palota egyszerű vona­lú épületében lakott többek között Marie Antoinette, majd Eugénia császárné, a kertben álló, a Francia-pavilon pedig, Madame Pompadour számára épült. LE JARDIN Talán örökre ez a lenyűgöző, ember alkotta természeti világ marad számom­ra: ,,A Kert”. A palotától nem a legrö­videbb úton, az Avenue de Trianon-on tértünk vissza a Napkirály kastélyához, hanem szépen gondozott parkjának bejá­rása után a Kis csatorna mentén sétál­tunk el a rá merőlegesen megépített Nagy csatornáig, s ezzel párhuzamosan folytat­tuk utunkat. (Alii kedveli az álromanti­kát, kirándulóhajóval is utazhat.) A Grand Canal délnyugati végénél hozták létre az „Etoile Royale” (szabad fordítás­ban: Királyi Csillag) nevű pihenőhelyet. Nevéhez méltóan, mint csillag karjai fut­nak ki központjából a sétányok. Ez a kert legtávolabbi pontja. Innen a chateau-hoz csaknem egyórás gyaloglással lehet visz- szatémi. Szépen megépített, szobrokkal díszített szökőkutak (még ma is több mint hatszáz működik a fénykorban létesített ezernégyszáz közül), gondozott pázsit, vi­rágágyások, és széles ösvényekkel tagolt, kellemes árnyékot adó facsoportok között vezet az út. A GÖG ÉS A GAZDAGSÁG SZIMBÓLUMA A kastély bejáratánál már nem állt sor. A szokásos lelki megpróbáltatás után, (itt is elszedtek szerény valuta- tartalékainkból jó néhány frankot, belé­pőjegy ürügyén) gyorsan bejutottunk a történelmet idéző falak közé — ahol el­képzelhetetlen gazdagság fogadott! A 86

Next

/
Thumbnails
Contents