Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - NAPJAINK - Homa János: A város nemcsak idegenforgalmi központ
mot is szeretnének berendezni. Mivel a demográfiai hullám 1988-ban éri el a középfokú oktatási intézményeket, így a figyelem erre az iskolatípusra összpontosul. A Csebokszári lakótelepen 16 tantermes középiskola alapozásához láttak hozzá. Majdan gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat is indítunk itt. Általános művelődési központként funkcionál majd, tehát a környékbelieknek tartalmas szabadidő eltöltési lehetőségeket is teremt ez az aulás-rendszerű ház. De a szükség úgy kívánja, hogy bővítsék az Ipari Szakmunkásképző Intézetet és a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolát is. — A felsoroltak a VII. ötéves tervi céloknak csak töredékét teszi ki. Tudomásom szerint a legfontosabb törekvések — nem az idegenforgalmat, hanem — a helyiek érdekeit szolgálják. Éppen ezért érdekes, hogy a településfejlesztési hozzájárulást az előzetes tapasztalatok szerint a lakosság nagyobbik fele nem támogatja. V.V.: — Nem mondunk le arról, hogy elfogdtassuk ezt az új formát. Egy kicsit önmagunkat is hibásnak érzem amitt, hogy ezt az összeget olyan, mindenkit érintő dolgokra kértük, mint az ivóvízhálózat fejlesztése, az új köztemető, valamint a tanuszoda. Ügy tűnik, hogy szerencsésebb lett volna, ha külön- külön határoztuk volna meg egy-egy kisebb körzetben — az igények felmérése után —, mihez járuljanak hozzá. Amennyiben most nem szavazzák meg, úgy 1987-re sokkal alaposabban készítjük elő mindezeket. Egyébként az elkövetkezőkben is nagy figyelmet szentelünk az önálló otthonhoz jutás támogatására. A tervidőszakban 2520 családi fészek felépítésével számolunk, ebből 406 a szociális lakás. De többek között a pinceveszély elhárítására, s a peremkerületek kereskedelmének jobb ellátására is ügyelünk. M. I.: — Mindezek ellenére azt kel! mondanom, hogy mindenki hajlandó tenni a városért. Ezt igazolja, hogy az egy személyre jutó társadalmi munka összege napjainkban meghaladja a 1080 forintot, holott 15 évvel ezelőtt még a száz forintot sem érte el. A városszépítő egyesületben nagyon sokan tevékenykednek, s ennek megvan a látszata, hogy csak a Dobó téri esztétikus padokat vagy az öntöttvas lámpaoszlopokat említsem. A népfront ezután is igyekszik a tőle telhető legtöbbet megtenni a szép környezetért. Szeretnénk még inkább kivenni részünket az agitálásból is, tudatosítva az emberekkel: a közösségnek szüksége van a településfejlesztési hozájárulásból származó bevételre. Természetesen mindezek mellett megszervezzük az akciókat, amelyek az eddigiekben is jól beváltak. A Hazafias Népfront VIII. kongresszusán megszületett állásfoglalásnak megfelelően dogozunk majd, s még többet teszünk a vonzóbb Egerért. — A város ipari központ is. Termelő- szövetkezete országos ranggal bír. Ismert, hogy munkaerő tartalékok nincsenek. Ez azt jelentené, hogy a VII. ötéves tervben nem is várható változás a gazdaság szerkezetében? N. L.: — Közismert, hogy az utóbbi években a termelőszövetkezet tábláin kevés szőlőt szüretelhettek a fagykárok miatt. Az eredményes munkához a mezőgazdaságban szerencse is kell. Reméljük, hogy az elkövetkezőkben ebből is több jut majd e nagyüzemnek s akkor megtelnek a borkombinát Szala-parti tárolói. Ami az iparát illeti: az ötvenes évekig alig akadt itt egy-két üzem. Csak ezt követően telepítettek ide gyárakat. Ez kedvező is, hiszen így korszerűnek mondható jelenlegi szerkezete. Nem is beszélve arról, hogy a település peremén kaptak helyet ezek a vállalatok, így környezetvédelmi szempontból sem okoznak gondot. Nem akarok példákat kiragadni, de a Finomszerelvénygyár hűtőgép kompresszorai, a Csepel Autógyár, a Dohánygyár és a Borkombinát termékei nemzetközi szinten is keresettek. Napjainkban csak néhány kiemelt beruházásra jut pénz. Most az elsődleges szempont, hogy a már meglévőket kell minél hatékonyabban üzemeltetni. S ha ez sikerül, s ők gyarapodnak, akkor a város is gazdagszik. Homa János 84
