Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szalay Zoltán: Beszélgetés dr. Medve László egészségügyi miniszterrel

emberek érdeklődését. A szellemi és technikai bázisunk tehát adott volt. Sokat számított természetesen, az Országos Onkológiai Intézet irányítóinak, Eckhardt és Lapis professzoroknak az igen jelentős külhoni ismeretsége.

— S a politika oldaláról?

— Elég az adatokra pillantani: arra, hogy a tőkés világ fontosabb országaiból hányán jöttek el. Az USÁ-ból például 1300-an, Japánból — ahol ugyancsak előretart a rákgyógyászat — nyolcszázan. De Argentínából is itt volt két száz tudós és orvos. Ugyanakkor a szocialista tábor államaiból is a korábbiaknál jóval nagyobb számban jelentek meg Budapesten, összesen csaknem ezren.

— Lehetséges, hogy a közvélemény kissé csalódottan vette tudomásul: ezen a nagy nemzetközi fórumon lényeges áttörés, döntő változás nem következett be. Nem hallhattunk látványos újdonságokról, felfedezésekről...

— Űj álláspont kétségtelenül nem alakult ki. Ugyanazok a nézetek, iskolák maradtak meg, amelyek eddig is jellemezték az orvostudománynak ezt az ágát. Az elméleti munkában az eltérések elsősorban abból fakadnak, hogy melyik csoport milyen környezeti vagy egyéb tényezőket tesz felelőssé a rosszindulatú daganatok keletkezésében. Abban mindenki egyetértett viszont, hogy rendkívül sokféle rákbetegség létezik manapság, s a kezelésnek is ennek megfelelően többfélének kell lennie. Az is a közös gondolatok közé tartozott végig, hogy a gyógyítás eredménye nagymértékben függ a korai diagnózistól, vagyis, hogy idejében észleljék a bajt. Mindemellett egyes rákfajták terápiájával kapcsolatban új készítmények leírásai is napvilágot láttak az eseményen. Az is kiderült, az imént említett témákkal a különféle teamok, csoportok egységes protokoll-szabályok szerint foglalkoznak. A kongresszus tehát mindenekelőtt világméretű tapasztalatcsere volt, amely azért igen hasznos tudnivalókkal ajándékozott meg bennünket.

— Az emberben mégis előtérbe nyomul a kérdés: miben hozott előrelépést ez a tanácskozás, egyáltalán sikerült-e a továbbhaladás?

— Természetesen a kutatás és a gyógyítás számos területén történt előrehaladás az elmúlt években — ez az előadásokból, a tudományos munkákból egyértelműen világossá vált. A betegség korai felfedezését teszi lehetővé például a képernyős tüdőfényképezés, így már ritkábban jelentkező panaszok alapján is időben lehetséges az orvosi beavatkozás. A méhnyakrák elkerülése érdekében a kritikus korban levő nők felénél ma már elvégzik a szükséges citológiai vizsgálatokat. A szűrést a jövőben persze méginkább fejleszteni, szélesíteni kell.

— Az is tény, olyan nagyon nem dicsekedhetünk intézeteink és kórházaink felszereltségének színvonalával, főképp akkor, ha más országokéhoz ha83