Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szabóné Balogi Sarolta: Egy óvónő tanulságos életútja
• Pedagógiai műhely Egy óvónő tanulságos életútja A fiatalok elé példaképet szokás állítani. Ezért vállalkozom — a teljesség igénye nélkül — bemutatni Lértárd Sán- dörné tevékenységét. Sokgyermekes pedagóguscsaládból származott. 1886-ban született Nagyszebenien. Édesapja haladó szellemű tanító. Munkásdalárdákat szervezett, zenekarokat vezetett. Müllner Etelka édesanyja korán elhunyt, apja kétszer is házasodott. Összesen 24 testvére született, de a felnőttkort csak heten élték meg. Etelkának bőven kijutott a gyermeknevelésből, ezért történhetett meg, hogy a képzőt magánúton végezte el. A bejegyzések szerint a Rózsák téri Óvónőképzőben Budapesten szerezte meg oklevelét 1916-ban. 1917-ben kinevezték a nyitramegyei bélapataki iskolához helyettes tanítónak. Abban az időben az óvónők szükség szerint iskolában is dolgoztak. 1918-ban kiadott minősítésében arról olvasunk, hogy különösen kiemelkedő eredményt ért el a magyar nyelv oktatásában. Ennek hatása későbbi írásos munkáiban jelentkezik. Példás volt erkölcsi magatartása és ügyszeretete is. 1918 decemberében a cseh megszállás miatt családjával kénytelen Székesfehérvárra menekülni. Számára ott nehéz, de szép küzdelmes időszak következik. Az „Öreg iskolában” helyezik. 1919 júniusától pedig a Szent Alajos óvodában tanított. Pedagógiai teendői mellett politikai tevékenységet folytatott. Velinszky Lászlónak, a neves forradalmárnak köszönhette, hogy ilyen munkában részt vehet. Velinszky tanító volt, aki maga köré gyűjtötte az arra alkalmas, lelkes embereket, így Müllner Etelkát is, és agitátornak, szervezőnek, népművelőnek formálta. Sorsát 1919. március 8-a pecsételte meg. A nők napján ünnepi beszédet tartott a megyeház erkélyén. Fiatalos lelkesedéssel és hittel szorgoskodott a mozgalomban. Hirdette a Szovjet-Oroszor- szág példáját, és kérte a csatlakozást a magyarok részéről. A Tanácsköztársaság kikiáltása után egész nap tanított, este felnőtteket oktatott, szervezett. Mestere, mint sokan mások, áldozata lett a terrornak, 1919 augusztus 2-án elárulták. Egy nappal később Müllner Etelka családját is tiszti különítmény zavarta fel álmából. Meglepődve tapasztalták, hogy egész fiatal lánnyal állnak szembe. Az elhurcolástól megmenekült, de 1919. augusztus 4-én jelentkeznie kellett a rendőrségen, majd a fegyelmi tárgyalás eredménye az lett, hogy rendőri felügyelet alá helyezték két évre. Állásából elbocsátották, magánúton tanított zongorát és német nyelvet. A család jövedelmének kiegészítéséhez vajmi kevés volt ez a nehezen keresett pénz. Megpróbált gyárakban elhelyezkedni, de amikor megtudták a múltját, azonnal elküldték. Székesfehérváron a nyomdában ismerkedett meg Löwy Sándorral, aki szintén segítője volt a munkáshatalom megtartásának. Müllner Etelkát 1922-ben szervezték be az Országos Katholikus Nővédő Egyesületbe. E célból Budapestre rendelték megbeszélésre. 1922-ben kötött házasságot. Mindketten beléptek a Szociáldemokrata Pártba. Budapestre költöztek, ahol igen nehéz körülmények között éltek. Minden alkalmat felhasznált, hogy tevékenykedjen a munkás- mozgalomban: tagja volt a Gyermekbarát-Természetbarát Szövetkezeti Eszperantó mozgalomnak, 28 évig a nyomdász dalárdának, egy ideig elnökségét is betöltötte. Mint állástalan óvónő dolgozott a Somogyi Béla által létrehozott Gyermekbaráti Egyesületben. Részt vett a hűvösvölgyi napközi nyaraltatásában (1. sz. fotó). Csoportjában színjátszást, szavalást szervezett. Ö maga is írt gyermekdarabot, verset, éneket, énekestornát. így beszél erről az időről: „Ezek előadására más csoportokba is meghívtak bennünket. Az 1930-at követő évek valamelyikén a Vasas Szakszervezet székházában tartott matiné keretében is szerepelt 32 főből álló kis tornázó csoportom. A munka dicsőítése című énekes mozgásgyakorlattal (zenéjét dr. Mar- gittay Richárd szerezte). Amikor ahhoz a szövegrészhez értünk, miszerint „Aki nem dolgozik, henyél, Haszontalan életet él” — az inspekciós rendőrtiszt felugrott helyéről, megakasztotta az előadást, míg nem ellenőrizte, hogy egye- zik-e az előzőleg bemutatott szöveggel, s az meg is jelent a Gyermekbarát újság 1931. június 24. számában. A rendőrtiszt e magatartása még fokozta a sikert. A 80
