Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VÉSŐ - PALETTA - Mika István: Galériánk hírei
önmagát, mit kell tennie naponta azért, hogy hasznosnak, egész embernek érezze magát. Olyannak, akinek kapcsolatai vannak térben és időben. És egyre messzebbre látó lelkesedéssel. Ezért is tud olyan sokat a megalázott emberről. Akiről most már évek óta festi dísztelen mondanivalóit, vallomásait, kiabáló- san szép — mondjuk inkább így, expresszív hatású — vásznait. Ha stílusra gondolok, ha meg kellene határoznom, mi teszi most is érdekessé, számomra újszerűvé, mellbelökővé a fasizmus áldozatairól, a nagyvárosi magányról, az ő különös hőseiről festett ábrázolatait? Amiket az első látásra érteni tudunk, hogy aztán vizsgálódásba kezdve, a részletekben elbújva, felderítve kapjuk meg az eligazítást a művész szemléletét illetően? A nyílt azonosulása és hite! Gazdag könyvtárában nem véletlenül szerepelnek az első sorba állítva a Klee-, Liszickij-kötetek! A szakmai alapfogalmakat Fábri a harmincas években tanulta meg. S mégsem ragaszkodik ez a szemlélet csak ahhoz az eszköztárhoz, amit akkor az idegei magukba ittak. A színek harsognak, úgy kiáltják magukat, mint a hangok és úgy kell észrevennünk a szellem szerény aggresszióját, hogy végül is kitessék:az alkotás által befogott térből olyan sorsok, arcok, iszonyatok is merednek ránk, A közelmúltban egy sor olyan jelentős esemény közreműködői lehettünk, amelynek révén a szerkesztőbizottság munkája a szokottnál is több figyelmet kapott, MEGALAKULT A GALÉRIA TÁRSADALMI VEZETŐSÉGE Az alakuló ülést szeptember 17-én tartottuk Egerben, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. Ez volt a nyitánya annak a közös munkának, amely máris eredményes. Mi a szerepe a társadalmi vezetőségnek? Általa színvonalasabb és hatásosabb a képzőművészeti kultúra a munkások körében. De vegyük sorjában. Több mint egy éve, hogy létrejött a Hevesi Szemle Galériája, amely a társadalmi vezetőség megalakulásáig, a Megyei Művelődési Központtal közösen tevékenykedett A tárlatoknak nagyszáamiket nem dughatunk el csendes álmaink mélyére. Fábri számára az élő ember szobra van a földi homokba szúrva intő jeladásnak, miről is kell szólnia, ha a lelkiismerete netán szunyálni szeretne! Képeivel tele a többszobás lakás. A Fekete Apolló, az Ezer év magány engedi megsejteni, hogy ez a magas erkölcsi maximák között élő-dolgozó művész hogyan béleli ki mostani éveit a festés szellemi tornájával. Kiállított a Csók Galériában, a Kongresszusi Központban. Mi hívjuk őt Egerbe képeivel és kérésünknek bizonyára eleget is tesz 1987. januárjában. A jellemzés szándéka nélkül, a szellemi erő ironikus felhangjaként idézem egyik szép mondatát: „Másfél éve újra megkísértett az olajfesték szaga. Kézbevettem megint az ecsetet. Létrejött egy csomó kép. S most olyan, mintha nem is lett volna közben semmi... Eltelt ... Elillant... Mi telt el? Mi az, ami elillant?... Elillant, de mi?... Hahó! Alighanem ... a tükrön a lehellett...” Mintha Petőfi és Shakespeare lelke szólna a hatásos deklamáció mögött. * A művész 1987. január—februárban állít ki Egerben. Farkas András • Galériánk hírei Kaposy Miklós 77
