Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Oláh András versei
— A vendégkislány küldi. Fényképet nem tud küldeni, de ez az ábra hasonlít hozzá. Arra kér, használd ezt a lapot könyvjelzőnek. Így mindig együtt lesztek ... És mindig emlékezni fogsz rá, hogy ami igazán szép volt — az nem tűnik el örökre, nem tűnik el nyomtalanul, hanem velünk marad, amíg élünk. OLÁH ANDRAS A színek mind vakok isten-apám elhagyott lopott tőlem csillagot kettőt elvett — egy maradt (negyven év hogy elszaladt) tolvajt űzök kurgatok márványtömbön csillagot parázs szemem föltekint: a keselyű ott kering most már mindegy: hallgatok itt a színek mind vakok valahol az éjszaka új ütközetek felé nyargaló vadlovai dübörögnek * * * tompa robaj: hullik a finnyás vakolat penészszagú romlott mondatok egy cserepes ajkon Nélküle — beteg sziréna vijjog ágytál bűze utolsó élet-üzenet * * * örök éjszaka jön valaki kiszáll a körből e ringlispil-élet nélküle forog 1986. Kocsis Árpád: Példabeszéd 23
