Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)

PÉTER A Vízöntő jegyében születtem, hát akkor minek nyakaljám a bort, meg a pálinkát, (mosolyogva) A Vízöntők függetlenek, és manapság csak az független, akinek sok a pénze.

JÁNOS (jobbjelöl jön, szűk fekete nadrágban, csizmában, hímzett ingben) Isten éltessen benneteket.

PÉTER, ÁBRIS (együtt) Isten éltessen, öcsém! (odalépnek hozzá, megcsókolják egymást)

JÁNOS Szép, hogy nem feledkeztetek meg a mai napról.

PÉTER (tréfásan) Már attól féltem, te feledkeztél meg, hogy ilyen késve érkeztél.

ÁBRIS Azt szokták mondani, mindig az késik, aki a legközelebbről jön. JÁNOS Megbetegedett a csikó, el kellett mennem a lódoktorért.

PÉTER (kérdő hangon) Édesanyánk?

JÁNOS Süti a rétest az ünnepre, (kis csend) Nagyon vár benneteket. (A színpad előterébe lép, a két bátyja is) Csak meg ne szomorítsátok.

PÉTER Én azt hiszem, elégedett lesz, hogy lemondtam a művészi ábrándjaimról. (Hozzáfűzi) Meg a pálinkáról.

JÁNOS És te, Ábris? Tudod-e, mit mondasz majd először is kedvest, szépet neki, midőn mely bölcsőd ringatá, a kart terjeszti ki?

ÁBRIS Tudja, hogy mundért viselek, hisz édesapánk kívánsága volt. A gyerekről meg hallgatok.

JÁNOS (a sírdombhoz lép) Már kéne friss víz.

PÉTER Miféle sír ez?

JÁNOS Itt halt meg egy fiú, amikor a nagy csatározások voltak. Nem lehetett több tizenöt évesnél. Nem volt nála semmiféle igazolvány, (egyszerűen) Én temettem el.

ÁBRIS A mieink közül való volt, vagy a városból?

JÁNOS Ki tudja azt? Gránát tépte szét, nem maradt arca... Vékonyka volt a keze, és tintás volt a jobb mutatóujja, (elgondolkozva) Hozhattam volna vizet.

PÉTER Várj, majd én.

Hátramegy a játélcautóhoz, átlátszó üveget hoz, kiveszi a virágokat és kiönti a vizet a befőttes üvegből, frisset tölt a sajátjából, majd visszateszi a virágokat.

A háttérből, jobbközépről két Mundéros közeledik, ugyanazok, akik az első képben: az Egyik és a Másik.

Ábris vigyázzállásba merevedik, Péter és János tovább ügyködik a sírnál; a két lány csendesen előbújik és megáll a fa két oldalán, hátát a fatörzsnek támasztva.

EGYIK és MÁSIK Erőt, egészséget, (szalutálnak)

ÁBRIS Erőt, egészséget.

EGYIK Jó, hogy itt van, bajtárs, talán tájékoztatna bennünket. Jelentés érkezett hozzánk, hogy elesett hősünk sírját illetéktelenek gondozzák. PÉTER Micsoda?

JÁNOS A vitéz urak azt mondták édesanyámnak, hogy (jobbfele mutat) amott van a falunk határa, és ez a sír már a városhoz tartozik.

MÁSIK (kihúzza a határcölöpöt és odébbviszi, a sírtál balra, öt lépésnyire leszúrja a földbe) Ügy látszik, nem olvasnak újságot. Ez a falunk határa. EGYIK (Jánoshoz) Az ön édesanyja gondozza ezt a sírt?

JÁNOS Édesanyám hordta ide a virágot, de a vitéz urak valamilyen igazolványt kerestek rajta, azért mondtam neki, maradjon otthon.

8