Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - Kiss Sándor: Nem szakma: hivatás
Nem szakma: hivatás Napjaink embere előtt kitágult a tér. A tömegközlekedés forradalma nagyobb lehetőségét adja az országhatáron belüli és kívüli népesebb látogatásoknak. A gazdasági, a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok népeket, nemzeteket kötnek össze, ezer szállal hálózzák be a világot, kapcsolnak össze földrészeket. Az egyes országok életére hatnak a külvilág eseményei, a társadalmi mozgások nemzetközi méretűek. Mindebből is szükségszerűen következik, hogy szélesedett az érdeklődési kör, figyelmünk meghaladja szűkebb környezetünket, kiterjed a nagyvilágban történtekre. Az eseményeket a nyomtatott és az elektronikus sajtó — egyre tökéletesebb technika birtokában — közvetíti az emberek többségéhez; elsősorban a napilapok, a rádió és a televízió útján jutunk nap mint nap friss információkhoz, ismerjük meg a hétköznapok sokszínű valóságát. A sajtó nem csupán informál, hanem állásfoglalásra is késztet, milliókhoz szólva, milliók gondolkodására hat, közhangulatot alakít, mozgatja, befolyásolja a társadalmat. A sajtó a közélet fontos fóruma, a sajtó munkása közéleti ember, hivatásának gyakorlása — tömegekre való hatása miatt — elkötelezettséget, felelősséget feltételez. Az újságírónak sokoldalú, hiteles információra alapozva a valóságot kell tükröznie, az összefüggéseket keresve kell felismernie és közzétennie az igazat, attól az egyértelmű szándéktól vezérelve, hogy mondandójával hasson, befolyásoljon, mozgósítson. Nem elégedhet meg azzal, hogy pontosan összegyűjti a tényeket, lelkiismeretesen csoportosítja a rendelkezésére álló anyagokat, arra is törekednie kell, hogy meggyőződéssel szolgálja azt a rendet, azt a politikát, amelynek hívévé szegődött. A tömegtájékoztatásban munkálkodók becsületesen dolgoztak az utóbbi években is, nagy feladatok megoldásának voltak részesei. Tevékenységüknek is köszönhető, hogy a magyar közvélemény érettebbé, politikusabbá vált, hogy népünk egyre jobban látja és érti országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit és akadályait. Ugyanakkor tennivalóink sora, a szocialista társadalom építésének jelenlegi szakasza, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység tovább erősítése újabb és minőségileg is más feladatokat szab meg számunkra. Céljaink valóraváltása talán minden eddiginél jobban igényli az írott és elektronikus sajtó műhelyeinek, munkásainak átgondoltabb, elkötelezettebb, alkotó közreműködését, a cselekvés mozgósító, a példamutató kezdeményezéseket és a fejlődés útjában álló, azt gátló tényezőket egyaránt megmutató tudósításait, állásfoglalását, nyílt, őszinte hangját. A Hevesi Szemle idei utolsó száma központi gondolatként ezt a témát választotta. A választás aktualitását növeli az a tény, hogy ez év tavaszán fogadta el az Országgyűlés a Sajtótörvényt, amely a tájékoztatási és nyilatko- zási kötelezettségeken túl, hangsúlyozza a közlés, az informálás, vagyis az írás és az újságíró felelősségét is. Az egyes írások — interjúk, önvallomások — erről a felelősségről szólnak. Ezt erősíti — többek között — a Magyar Újságíró Szövetség főtitkárhelyettese, aki kiemeli, hogy a zsurnaliszták az elvek megszállott képviselői, s nem személyek, {Illetve a velük összefüggő érdekek propagálói. 3
