Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Szalay Zoltán: Félelem nélkül a rák ellen

nem törődik vele. Nem keresi fel az orvost. Talán butaságból, talán elmaradottsága miatt vagy tanulatlanságból. Ennek aztán rendszerint az a következménye, hogy mire valamelyik specialistához eljut — hónapok telnek el. Saját gyakorlatomból is mondhatom, átlagosan két-hat hónapra tehető ez az idő. Sok esetben bizony meglehetősen előrehaladott rákos állapotban kerülnek hozzánk.

— A közvélemény azt tartja, leginkább tehát az áttételes helyzettől kell tartanunk.

— Mint már említettem, az egymilli- árd természetellenes sejt létrejöttéig igen jók a gyógyulás esélyei. Ezt követően viszont elképesztő rohamossággal csökken a beavatkozás eredményessége. El kell mondanom, hogy létezik még egy alkalmas módszer a kóros szaporodás megfékezésére. Bizonyos daganatok receptorait, érzékelőit megvizsgálva ugyanis egészen pontos prognózis állítható fel arról, hogy milyen lefolyású lesz a betegség, milyen terápia szükséges. Ennek alapján fölösleges gyógyszeradagolásoktól, műtétektől kímélhetjük meg a hozzánk fordulót. Meg kell jegyezni, az áttét, a me- tasztázis sem mindjárt végzetes, hiszen vannak igen lassan lezajló betegségek is, amelyekkel éveken át együtt lehet élni. Sokkal veszélyesebb ugyanakkor, ha egyre távolabbi testrészekben fedezhető fel az áttét. A legrosszabb pedig, amikor a beteg góc túlságosan nagy terjedelmű! Például ha a méhben bukkannak jelentős nagyságú, szinte mát szétrohadt fekélyre. Rámehet ugyanis a végbélre, a kismedence ereire, a hólyagra. Ez sajnos megöli a beteget, mert egyáltalán nem fér hozzá a gyógyász.

— Megtudhatnánk, hogy mi a magyarázata ennek a véglegesnek tűnő állapotnak?

— Egész egyszerűen az történik, hogy a kórosan szaporodó sejt központját körülveszi a daganat. Ily módon a középső rész vérellátása megszűnik, nincs, ami szállítsa az oxigént. A sejt elhal, szétesik, megkezdődik a rothadás. A gyógyszer úgyszintén nem tud beférkőzni a tumor centrumába, s ez a túl nagyra nőtt daganat egyáltalán nem érzékeny a sugárra sem. A sebészi beavatkozás pedig csak ronthat a helyzeten.

A segítés változatai

— A diagnózis megállapítása után következhet tehát a küzdelem újabb szakasza, a gyógykezelés. Melyek ennek a módjai? Létezik-e egyáltalán valamilyen különbség az egyes változatok között?

— Négyféle megoldás között választhatnak a speciálisan képzett orvosok. A sebészi, a gyógyszeres, a sugaras és az immunológiai kezelésekről van szó. Az elsőről csak annyit: a betegségek nagy részénél elkerülhetetlen. Hiszen már csak a daganat igazolása is ilyen jellegű beavatkozást igényel. Kétségtelen, hogy ennél a módszernél már a csúcs közelében jár a teljesítőképesség. A gyógyszerek esetében más a helyzet. Hatásukat úgy fejtik ki, hogy megváltoztatják a daganatos sejt anyagcseréjét. A megvizsgált több ezer vegyületből 20—30 képes betölteni ezt a szerepet. Fontos szabály, hogy csak bizonyos adagokban szabad bevinni őket a szervezetbe, a kelleténél nagyobb dózis mást is károsíthat. Ma már kombinációkat alakítunk ki„ eltérő támadáspontú több gyógyszert adagolunk a betegeknek. Nélkülözhetetlen a periodikus alkalmazás, általában hat-ki- lenc ciklusban megy végbe. A gyógyszerek mellékhatásai gátat szabnak annak is, hogy napról napra felhasználhatók legyenek. Az immunkezelés pedig azt jelenti, hogy a védekezőképességet kell valamiképpen fokoznunk. Ez legtöbbször idegen fehérjék bejuttatásával történik.

Mielőtt a sugaras megoldásról folytatnánk társalgásunkat, rövid sétára invitál vendéglátónk az intézetben. Fotócellával őrzött termeket keresünk föl, amelyeket hosszú, kanyargós folyosók előznek meg. Az automatika tökéletes: ha valaki erre a területre „téved”, azonnal leáll a kobaltágyú. Kizárt, hogy valaki fölöslegesen sugárzást kapjon. A beteg műtőasztalhoz hasonló alkalmatosságon fekszik, s a kezelőorvos szabályozása alapján juttatják a pontosan megjelölt helyre a gammasugarat. Az ép testrészeket ólomformákkal védik, erre külön öntödéje is van az intézetnek. Az igen nagy értékű berendezésekből három van az Uzsoki Onkoradiológiai Központjának birtokában. Egy régebbi magyar gyártmány, egy nyugati cégtől vásárolt Picker, valamint egy csehszlovák készítésű Chi- sobalt típus. Bár más hazai intézetekben nincs ennyi, például az Országos Onkológiai Intézet is csak egy kobaltágyút tudhat a magáénak, az igazgatóhelyettes mégsem elégedett:

— Ennél sokkal korszerűbb felszerelésnek számít manapság a lineáris elektrongyorsító, amelynél a kilövellt elektronnyaláb még nagyobb hatású, s ilyennel már rendelkezik a Kékgolyó utcai intézmény. De még hasznosabbak a fizikai kutatóintézetek mellé telepített gyó55