Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Szalay Zoltán: Félelem nélkül a rák ellen

mint például a lipóma. Jóval kisebb az esély arra, mint gondolnánk, hogy rosszindulatú sejtburjánzások alakuljanak ki a szervezetben. Közöttük vannak hám- eredetűek — a carcinomák, kötőszövetből jelentkezők — a szarkómák, továbbá vérképző szervi daganatok — a leukémia, aztán az idegrendszerből származók, s meglehetősen ritkán embrionális maradványszövetekből fakadók.

— Az csak természetes, hogy a laikust leginkább az érdekli, mi váltja ki ezt a kóros elváltozást? Tulajdonképpen mitől kell óvnunk magunkat? Hiszen méltán okozhat riadalmat, hogy ma már csaknem minden anyagról, a földi léthez elengedhetetlenül szükséges elemről azt mondják, része lehet a rák keltésében.

— Ezt szaknyelven úgy nevezzük: mul- tietiológiai problémakör. Azaz a daganatok kibontakozása nagyon sokféle okra vezethető vissza. Mégpedig azoknak az egyszerre való hatása vet rengeteget a latba. Első helyen említem a genetikai faktort. Állatokon végzett kísérleteink bebizonyították, hogy például az emlőrák öröklődhet családokon belül. Az általunk megvizsgált egerek óriási százalékánál fordult elő, hogy a beteg anyáról a hajlam a nőstény utódókra is átszáll. Nagy szerepük lehet emellett a különféle fizikai behatásoknak is. Például a hő: felmérések igazolják, hogy azoknál a népeknél, ahol rendszeresen tűzforró ételeket esznek, gyakoribbak a rákos megbetegedések. Előidéző lehet a sugárzás. Csernobillal kapcsolatban sok szó esett már erről. Annál kevesebb arról, hogy egyre vékonyodik a Földet körülvevő ózonréteg, amely a kozmikus sugárzástól óvja bolygónkat. Nem vészmadárkodás, a civilizáció túlzásai két- háromszáz éven belül elpusztíthatják az ózont... A Napból érkező ultraviolett — közismertebben: ultraibolya — sugarak ugyancsak „izgalomba” hozhatják a sejteket. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtóban már kampány indult az eltúlzott napozás ellen. Fennáll ugyanis a bőrrák veszélye. Bár az is igaz, hogy ezt a betegséget 100 százalékban képesek vagyunk gyógyítani.

— Szenteljünk külön figyelmet kérem, a vegyipar káros hatású termékeinek, továbbá a nagymérvű motorizáció ártalmainak is.

— Kétségtelenül nem elhanyagolhatók a kémiai tényezők sem. Kutatóink több esetben is kimutatták, vannak kifejezetten rákkeltő vegyi és más anyagok. Elsősorban az aromás, úgynevezett ciklikus vegyületek, mint a dimetil-benz, az antracén, a benz-pirén, az aflatoxin. A tartósított, édesített szerekben, a tápszer- csomagolókban szinten találunk rosszindulatú daganat kiváltására alkalmas elemeket. De ez mondható el az anilinfes- tékekről is, amelyek a gyapjúban, a textíliák anyagában fordulnak elő. Szinte bizonyos, hogy hozzásegít a kóros sejtszaporulatok keletkezéséhez ételeink túlzott fűszerezése. S ez igencsak jellemző a magyar konyhára... De nem tökéletes égés utótermékei, a kipufogó gázok is kellő alappal gyanúsíthatok. A savak és lúgok főképpen a tápcsatornába, a tüdőbe bekerülve rendkívül veszedelmesek. Az általuk okozott kis hegek-sebek úgyszintén könnyen elrákosodhatnak. Krónikus gyulladás alakul ki, védekezni kezd a szervezet, a sejtek felfokozottan működnek. Nem árt óvatosnak lenni, és tartózkodni például a szénsavas üdítőitalok mértéktelen fogyasztásától sem.

— Az eddig folytatott kísérletek, megfigyelések eredményei ezentúl arra is következtetni engednek, hogy egyes baktériumok, de főleg vírusfajták ugyancsak a kiváltó okok közé sorolhatók ...

— Megint csak az állatkísérleteinkre hivatkozhatom: bizonyított tény, hogy a herpeszvírus — a legtöbb helyen önmagában meglehetősen banális baj — a méhnyakrák esetében fontos közreműködő lehet. A kongresszuson is számos előadás hangzott el a retrovírusok kellemetlenné válható hatásáról. A garatban, az orrgaratban észlelhető daganatoknál is kimutatható általában a jelenlétük. Mindemellett a baktériumok, a paraziták leginkább a bélrákok létrejöttében ludasak. Szerencsére ezek nálunk elég ritkák.

— Nem tanácsos kifelejteni az előidéző tényezők közül a geográfiaiakat sem. Az etnikai kérdések nagyon is fontosak. Az életmód, a táplálkozási és egyéb szokások. Például a japán nőknél kevesebb a méhnyakrák, gyakoribbak viszont a gyomor- és bél traktusok. Végül nyilvánvaló motívum — s ezt talán az elsők között kellett volna megneveznem — a szervezet immunitásának, védekezőképességének valami miatti tartós csökkenése.

— Kérem, árulja el, van-e okunk aggodalomra: valóban jelentősen emelkedik a rákos megbetegedések száma? Melyek fordulnak elő hazánkban legtöbbször közülük?

— Szó sincs arról, hogy aggódni kellene! Az azonban kétségtelen tény, növekszik a szám. Tiz-tizenöt esztendeje 25 ezer, napjainkban, viszont 36 ezer új rákos beteg szorul kezelésre évente. Per53