Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Szalay Zoltán: Félelem nélkül a rák ellen
séges javakat... Összességében megállapíthatjuk, hogy az egészségügy nagyon sok összetevőtől függ. Az orvosok szerepe, hogy rádöbbentsék szűkebb és tá- gabb környezetüket a legfontosabb kérdésekre, feladatokra, s az is, hogy higgadtan alakítsák az egészségpolitikai mozgásokat. Nagy felelősséggel. Homa János KUTATÁS-GYÓGYÍTÁS Félelem nélkül a rák ellen Sokszor kishitűek vagyunk. A szó — valljuk be — szinte azonnal rettegéssel tölt el nagyon sokunkat. A szó pedig nem más, mint — daganat! Még azt sem tudjuk, hogy jó- vagy rosszindula- tú-e, valami máris megváltozik bennünk. Ha magunkon észleljük, eleinte igyekszünk mindenki elől eltitkolni, ameddig csak lehetséges. A legközvetlenebbül hozzánk tartozókat se igen avatjuk be. Sokszor sajnos — a gyógyításával foglalkozókat se! Inkább beletemetkezünk a szakkönyvekbe. Ha már kiokosodtunk, akkor aztán már rohannánk is, de lehet, hogy későn ... Ha családunk valamelyik tagjáról derül ki, hogy valahol természetellenesen elszaporodtak a sejtjei. kétségbeesésünkben — a háta mögött — gyakran kapkodunk fűhöz-fához, mindenképpen kötelességünknek érezve a sorsáról való gondoskodást. Otthon persze a téma tabu! Nem, nem beszélünk róla a legszűkebb rokoni körben sem. Csak előzékenyebbé, figyelmesebbekké, segítőkészebbekké válunk. Valahogy más szemmel nézünk a betegre. Misztikum. Sejtelmességét csak fokozza, hogy — bár biológusok, biokémikusok, tudományos kutatók, orvosok ezrei foglalkoznak vele, kísérleteznek legyőzésével — keletkezésének pontos okára egyértelmű magyarázat még nem született. Hívják a jelen, a XX. század betegségének is. Világszerte folynak a vizsgálatok, a kutatások laboratóriumokban, kórházakban, intézetekben — olykor magánműhelyekben. Miként az a Budapesten, augusztusban megrendezett XIV. nemzetközi rákkongresszuson is igazolódott, számos helyen beszélhetnek már nem is kis jelentőségű részsikerekről, eredményekről az ellene való csatában. Közismert, eltér a tudósok, a gyakorló orvosok, az egészségügyért felelősök véleménye arról, vajon melyek a rizikófaktorok, a rák kiváltó tényezői. Szó esik a hajlam örökléséről, helytelen táplálkozni szokásokról, a dohányzásról, az alkohol ártalmairól. Különféle természetes és mesterséges — de rendkívül egészségtelen és káros — vegyi és egyéb anyagokról, vagy éppen magáról a napsütésről. Egy valamiben közös a nevező: alapja a korai felismerése! Ugyanakkor hallhatunk kísérleteken, de egyszerű megfigyeléseken alapuló következtetésekről is. Ismertetők hangzanak el rendszerint új gyógyászati módszerekről. Országos port kavart nem egy „lelkes amatőr”, aki szintén szívén viseli a rák elleni küzdelmet. Az is igaz, befogadásra, elfogadtatásra csak ritkán találnak. Misztikum-e még? Hiszen immár annyian bábáskodnak fölötte, hogy a róla szerzett ismereteknek mindenképp jelentősen bővülniük kellett, és így eredményeket is hozniuk. Az Országos Onkológiai Intézet igazgatófőorvosa, dr. Eckhardt Sándor, aki a kongresszus főtitkára is volt, már nem egyszer hangoztatta: „A ráktól nem félni kell, hanem tenni ellene!”. Vajon a félelem, a tehetetlenség van-e még előnyben? Hét év küzdelem az életért Az 198I-es esztendőnek azon a tavaszi napján reménnyel és kilátástalansággal, csüggedéssel és megfeszített akarással, sokszor eredményes és néha bizony si49
