Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Az idegen (kisregény)

A hadseregek masíroztak, a parlamentekben beszédeket mondtak a képviselők. Végül is megköttetett a nagy egyezség, elmaradt a kardrántás. Beletemetkeztem az effajta elfoglaltságba.

Néném hajolt felém.

— Te Jóisten! Mit csinálsz itt?

Sietett a többiekhez. A hangfoszlányokat felém hordta a szél.

— Te Pista, begógyizik ez a fiú ...

Legyintettem egyet a másság konokságával, s tovább bogozgattam birodalmaim krónikáját.

III

Eltöprengtem. Az azonosság vágya sarkantyúzott.

— Nézd őket! Fociznak, vívnak, ijjal lövöldöznek.

Próbáld meg!

Közéjük somfordáltam. Elkábított az unalom.

— Gyerünk a magány szigetére. Ahhoz a virágzó szilvafához. Minek csatázzak, amikor a seregeim békét kötöttek?

IV

Azt hiszem, az első szerelem volt. Kilencesztendősen.

Erzsi, húgaim barátnője nálunk nyaralt. Ö is megperzselődött.

Hajnalban, amikor hálóinge felcsúszott, odalopakodtam leskelődni. Legközelebb hozzábújtam. A kábulat zsongított. Nem messzire tőlem a felnőttek szuszogtak.

Hirtelen felülről, mintegy magaslatról láttam a jelenetet.

— Egyszer valamikor ez már megtörtént velem — sajdúlt belém. Elszállt a mámor, szembenézett velem a testetlen valóság.

Záróakkord az idillre ...

V

A hasonlót kerestem. Kábítószerként hatottak rám a könyvek.

Mintha a szerzőkkel valaha találkoztam volna. Ma már világos, hogy a Stella fényeit fedeztem fel műveikben. Akkor azonban csak az lepett meg, hogy mennyire ismerősök.

Faltam írásaikat, s az sem zavart, hogy történeteik kifejletére rögvest rájöttem.

A legszívesebben velük diskuráltam. Ott a jelképes csodafa alatt.

A jelenbe zuhanás elkeserített. Mintha elszakítottak volna enyéimtől. Egyszer megzavartak meditációmban. Felmordultam: — Hagyjatok velük. Mamuka — egyik néném hívtam így — tágra nyílt szemekkel nézett, s elsietett.

A magyarázatot a lugasból sodorta felém a szél.

— Ez a Tamás nem komplett. Szóljatok Simon doktornak.

Megérkezett az Öreg. Vizsgálgatott, megmosolyogtam szegény sarlatánt,

ő azonban megabiztosan közölte a verediktet.

— Semmi baj kérem, kicsit vérszegény. Levegőváltozás kellene. Megszületett a döntés. Irány a nagy tó, a vastagabb pénztárcájúak Mekkája.

Indultam a hegynek a fullasztó kánikulában. Csomagom, ballonkabátom cipelve.

27