Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Lehóczky Károly versei
LEHÓCZKY KÁROLY Borostás utcák rejtenek nyomod hepehupákba veszett elindulok megtaláljalak valahol topogva várjalak vénasszonyok nyarában kérjelek jelöld meg ajtód ablakod ne kocsmákban keresselek s add meg ha megadhatod hogy higgyek még az éjszakának októberem indulatának Téged kutatva és magamtól se féltselek beletúrhassak hajadba ne csomózzalak szavakba estétől estig nézzelek karom legyen az otthonod épüljek köréd mint falak örömöm örömöd hozza s ha végül kiérdemeltelek békénk senki el ne orozza. Kiegyenesített frontszakasz Itt vagyok lassan harmincéves még izmos még dologra képes még megforgathatnám ezt a zsíros fekete földet itt a szívem helyén de aligha fogok most félidőben versenyre kelni már az idővel hétköznapok a hétköznapok és ragacsukat a szesz sem oldja nem irkátok népszerű kis verseket és nem rohangálok kiadókba este lefejtve magamról nőmet azt hiszem dolgozom majd de bánkódik szegény hát megpucolom a cipőmet és éjféltájt belefarolok az ágyba összebújunk álmodozunk álom előtt képzeletben elutazunk a nyárba (én a cseresznyefa húsét várom titokban ő a tengerpartot járja izgatottan) és tudom fekete hullámain elébem nyalint majd a tenger és én leszek a leglelkesebb gondtalan ugrálok fürdőzöm lecövekelem sátrunkat homokba s homokként pörget engem is a szél a pokolba. 24
