Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
• Pammer: Micsoda egetverő botrány! Rebelliót csinál a város közepén ez a Be- zerédj! Fellázítja a kurucérzelmű polgárokat! Nagyobb lángra gyújthatja Kőszeget, mint az a hajdani tűzvész! Mert itt most testvér onthatja ki testvér vérét! Doppelstein: Elfogatom! Azonnal elfogatom ezt a Bezerédjt! Pammer: Isten őrizzen attól, őrnagy úr! Doppelstein: Hogyhogy!? Talán nézzem tapsolva, hogy nevetségessé teszi a császári őrséget ez a ... ez a duhaj fráter?! Pammer: Megértem haragját, őrnagy út! De a diplomácia mást kíván. Doppelstein: Miféle diplomácia?! Ostobaság! Pammer: Rákóczi titkos híveit máris felhevítette a kuruckodásra Bezerédj . . Doppelstein: Majd én lehűtöm őket!, Lehűtöm én!. . . Pammer: Nem késlekednének fegyverrel védeni Bezerédj uramat! Intézzük el az ügyet békességgel. Kérjük meg, távozzon jószántából. Elengedjük bán- tatlanul... Doppelstein: Kedvem lenne kitekerni a nyakát! Nem okos dolog kiengedni a markunkból, szenátor uram, egy ilyen ordast! László: (Ki eddig izgatottan hallgatott) Majd én beszélek vele! Rábírom, hogy menjen szépszerével. . . Pammer: Ügy is van, fiam, menj, beszélj Imre bátyáddal! Mondd meg neki, hagyja békén ezt a várost! Menjen isten hírével! Nem kívánunk tőle mást, csak menjen... Induljunk, uraim, a városházára! (Elvonulnak) (Kardcsörtetés: Bezerédj hátrál be három hajdúval víva) Bezerédj: Hé! Adta fattyúi! Hárman jöttök rám egyszerre?! Ez aztán a lovagiasság !... Gyáva, kurafiak! Nem bánom, gyertek, elbánok veletek!... (Vagdalkózik három felé. Az egyik hajdú elejti kardját, Bezerédj megvágta) Na! Mi van kispajtás, csak nem fáj a bibi?! Hát te?! Te is kaphatsz! Nesze! — (A második is megsérül, kiáll) Na, te nagylegény! Jól vívsz, hal- lod-e?! Nem állnál be kurucnak?! Kár az ilyen becsületes vitéznek a császárt szolgálni! (Ekkor Gillinger hadnagy fut be tíz katonájával) Gillinger: Halt! (Kivont karddal megy Bezerédjire) Adja meg magát! Túlerőben vagyunk, kár hadakoznia! Bezerédj: Azt még meglátjuk, hadnagy úr! Kardom felér egy emberrel, magam tízzel, az éppen tizenegy. így hát semmi hiba: tizenegy a tizenegy ellen! Kezdhetjük! Rajta! Mire vár, hadnagy úr?! (Vagdalkózik) Na! Rajta! Mi lesz már?! Dolgom van, nem tölthetem az időt!... Gillinger: Megállj! (A katonákat egy mozdulattal leinti. Bezerédj elé áll) Ha nem lesz ellenére — vívjunk meg mi ketten! Bezerédj: Szívesen! Ürral mindig örömmel! Rajta, nemes lovag! íVívóállásba helyezkedik, Gillinger is. Megkezdik a párharcot) ön valóságos mester, hadnagy úr! Gillinger: Köszönöm! Salterellitől tanultam! Bezerédj: Ö! Bécsben? Remek! Gillinger: Ismeri? Bezerédj: Magam is vettem tőle leckéket! Á!. . . (A kezéhez kap) Gillinger: Baj van? 22
