Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Galambosi László: Tüzet fújó csillag (vers)

Harmatos koporsók szakadékba szállnak. Levághatják tollát, kinő a madárnak. Országféltő madár győzelemre csattog. Csillagos szakállak, bronzfejek, bronzarcok drága koszorúja fölsuhan az égre, vérrel telt kupákkal az Isten elébe.

Indulj, Ali, indulj! Szarkakedved támadt, királysas lékeli kopasz koponyádat.

Veri ráncos melled kétezer hű sólyom, szíved odújába dárdacsőr csapódjon! Tiporják szakállad szurokforró sárba, üsse ki szemedet Dobó buzogánya!

Csillag királylánya, gyöngéd Boldogasszony, ki Jézust szoptattad, buzgolkodj. A harcon ne omoljon soká a magyarok vére.

Sarkad alatt törjön átvert ozmán-gége. Halászok eszére hallgatott a Zagyva, hálójuk elhagyták, esküdtek a kardra. Favágókat küldtek mátrai tölgyesek, gyászfátylas útjukon béküljenek Veled. Földművesek talpát a nyírségi tarló összehasogatta. Kasza, kapa, sarló bátorítja őket. Segítsd asszonyukat, mert a halálróka körülöttük ugat.

Őrködő egriek fényét tüzeld nagyra, látod, királyunktól alig tellett hadra. Gyémánttól szikrázó medvebőrön pihen, félti koronáját, nem lopja senki sem. Fáradtabb az arca, trónjához dől bárdja. Kígyók csatangolnak arany ujjasába. Viperák harapják sarkától fejéig.

Tüzes ágyékában csak gyötrelem érik. Bújik. Bölcs Dobónak üzeni, kitartson. Csillag királylánya, buzgolkodj a harcon.

Csapdos kopasz sárkány, repülne a falra, hétöles csizmában dobog, villog kardja. Virágzik turbánja kéket, zöldet, sárgát, Ckkőcsat szorítja vasrejtő ruháját.

Mint füstölt darazsak: szpáhik, janicsárok. Hemzseg az alagút, fáklyafény szivárog. Tigrisfejű pajzsok ugranak egymásnak. Ustökösfarka hull reccsenő kaszáknak.

Ront az égi kerék, lángot köpve dörög, kire sebcímert üt, Allah felé pörög.

Szűz lány a falakon, páncélmellű asszony, sarlós szép szemükből néz a Boldogasszony.

10