Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Galambosi László: Tüzet fújó csillag (vers)

ÖREGASSZONY Nem érdekel az engem, vitéz urak. Én ehhöz a sírhoz járok.

mőte a két fiam elment.

EGYIK (gyanakodva) Hova mentek el a fiai?

ÖREGASSZONY Világgá. Az egyik, Péter, piktor lett, a másik, az Ábris, olyan mundért visel, mint maguk.

EGYIK Ilyen mundért, azt mondja? (percnyi gondolkodás után) Most még az egyszer elengedjük a büntetést, de jegyezze meg jól, hogy személyazonossági igazolvány nélkül nem hagyhatja el a portáját. És ide ne jöjjön többet, mert ez tiltott határátlépés.

ÖREGASSZONY De hiszen a vitéz urak is itt vannak.

MÁSIK Nekünk egyezményünk van a várossal a határsáv kölcsönös ellenőrzésére. (észbekap) De ez nem magára tartozik.

EGYIK Menjen szépen haza.

ÖREGASSZONY Én akár el is mehetek. Isten éltesse magukat, (még egy kicsit toporog) Tudják mit? Sütök rétest estére, térjenek be hozzám. A Kurtaszegen lakom, balra a harmadik házban. Hiszen az én Ábrisomnak is ilyen mundérja van.

EGYIK és MÁSIK (összenéznek) Jól van, öreganyám, majd sort kerítünk rá. Az öregasszony a szatyrával jobbra kimegy.

A két Mundéros hirtelen egymás mellé áll, szalutál, aztán keményen odavágott léptekkel járkálni kezd balra-jobbra; közben énekelnek:

Sárgarépa, paszternák,

Most jönnek a katonák.

Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

(Függöny le)

(folytatjuk)

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Tüzet fújó csillag

Arany fogsorából tüzet fúj a csillag.

Török bugyogókon tulipánok nyílnak. Lánykontyot kibontó kezünk lándzsát pörget. Zuhanó parázzsal fölgyújtjuk a földet. Csuklyánk rongya alól lássunk föl az égre. Hajtsuk homlokunkat Isten tenyerébe, vitéz regölőknek sólyom örömére, regölő vitézek hófény gyönyörére.

8

Gyolccsal bevont pitvar, kakashangtól hangos, nem vígad koszorús kutadnál cimbalmos.