Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - ANYANYELVÜNK - Banó István: Magyarítás, latinosítás útján

léknévi igenévből származó, vagy olyannak érzett) főnevek végéről elhagyjuk az -um végződést. így egy érdekes főnév-melléknév oppozíciót figyelhetünk meg: pozitívum—pozitív, negatívum—negatív, abszolutum—abszolút.

Csak a teljesség kedvéért: a III decl.-hoz tartozó melléknevek semlegesnemű, alanyeseti -e végződése, és az összes melléknév többes semlegesnemű alanyeseti végződése -a (-ia) is főnévképzőként szerepel nyelvünkben: regálé, internacionálé, univerzálé, agenda, legenda, anomália, regália.

Vitán felül álló igazság az, hogy anyanyelvűnk kifejezőereje, szépsége, tisztasága védelmében kerülnünk kell az idegen szavak felesleges használatát, sőt a saját eszközeinkkel harcolni is kell ellenük. De, különösen a szak- és tudományos nyelvek nem lehetnek meg idegen szavak nélkül. Ezek jelentős részét nem lehet, sőt (a nemzetközi szóhasználattól való elszakadás veszélye miatt, vagy az esetleges többszöri lefordításból következő félreértések elkerülése érdekében) nem is mindig ajánlatos lefordítani.

A nemzetközi használatú tudományos műszavak általában valódi internacionalizmusok: azaz latin (görög) lexikai bázisra épülnek. Így gyakran van lehetőség arra, hogy az ilyen szavakat a latinosítás útján tegyük nyelvünk számára elfogadhatóbbá; joggal mondhatjuk azt is: magyarabbá, magyarrá. Azt kell tennünk, ami az átadó nyelvben történt: vegyük alapul ugyanazt a latin (görög) szót, és lássuk el a mi nyelvhasználatunknak megfelelő járulékokkal.

Ne vegyünk át csonkított formájú szavakat, mint például a dokument a dokumentum, apparát az apparátus helyett stb.

Az is hiba, ha helytelen módon latinosítjuk a más nyelvből átvett szót. Itt is megemlítem az általam már többször tárgyalt, a segment szóból lett szegmens szót, amely helytelenül, a docens, dirigens példája alapján jött létre, a dokument—dokumentum típusban található példa követése helyett; úgy a helyes szegmentum alakhoz jutottunk volna. Sajnos, nagyon elterjedt ennek a szónak a helytelen formában való használata, amely azért különösen romboló hatású, mert zavarja a nyelvérzékünk által tudomásul vett szabályszerűséget, hogy az -ns végződés mindenkor a cselekvés végrehajtójára utal, itt pedig a cselekmény eredményéről (szelet, darab) van szó.

Befejezésül — ahogy már többször megtettem —, hisz úgy gondolom, ha minél többen és minél több helyen találkozunk vele, talán végül mégis csak lesz foganatja, a szaknyelv és a publicisztikai nyelv határán elhelyezkedő két szóval szeretnénk foglalkozni a mintaadás és az elgondolkodtatás szándékával. Az egyik a computer, a másik a design szó.

A puszta lefordítás vagy az értelmező jellegű megfeleltetés egyik szó esetében sem látszik a legjobb megoldásnak.

Az eredeti angol szavak közvetlen átvételét a kiejtés és az írás közti különbség, illetve a kettő közül valamelyik melletti döntés kényszere is megnehezíti, még a komputer—kompjuter (?) esetén is, különösen pedig a design —dizájn esetében.

A legjobb megoldásnak e szavak esetében az angol szavak alapjául szolgáló latin szavakból való kiindulás és a belőlük az anyanyelvűnkben meghonosodott képzési módokkal létrehozott alakok használata látszik: design— deszignum, to designate—deszignál, designation—deszignálás, deszignáció, designer—deszignátor; computer—komputátor, to compute—komputál, computation—kamputálás, komputáció.

87