Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Németh István: Négyszemközt a 85 éves dr. Rajeczky Benjaminnal
Emberséggel ötvözött tudomány NÉGYSZEMKÖZT A 85 ÉVES DR. RAJECZKY BENJÁMINNAL Egerben, 1901-ben született. Itt járt gimnáziumba, majd hazai és külföldi papneveldékben tanult. A Brockhaus zenei lexikon szerint 1932—35 között Kodálynál zeneszerzést hallgatott a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. 1938- ban társszerkesztője az Énekes ABC-nek. (Ez a könyv 1950-ben is újabb kiadást ért meg!) 1945-től a Budapesti Tudományegyetem népzene lektora. 1950-től muzeológus a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán, 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának igazgatóhelyettese. Kodály Zoltán halála után, 1970-ben történt nyugdíjazásáig, megbízott igazgatóként dolgozott a csoportnál. A zenetudományok doktora, az Internacional Folk Music Council tagja. Ma is aktív tanára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolának. Oldalakat töltene meg publikációinak sora. A gregorián dallamkincs kutatásában elért eredményei világviszonylatban egyedülállóak. Dob- szay L. és Szendrei J.-al közös szerkesztésben megjelent Magyar Gregorianum hanglemezsorozata (1974—1980) ez ideig a legteljesebb feldolgozás a nemzetközi hanglemezkiadásban. Három szakaszban (1970, 1972, 1981) jelent meg szerkesztésében a magyar népzenét reprezentáló hanglemezsorozat. A Hevesi Szemle olvasói nevében, közelgő, 85. születésnapja előtt lexikonokban nem szereplő titkairól kérdezem. Nevéhez kötődik, hogy abszolút hallása segítségével sok-sok száz viaszhengerre rögzített népi dallamot kot- tázott le, s tett kutathatóvá. A sok, róla ismert történet közül a másik véglet: a földosztáskor a pásztói cisztercita rendháznak jutott 20 hold földet egymaga művelte meg. A rendkívüli munkabírás titkairól kérdezem a ritka eredményeket felmutató pálya ürügyén: — Sikereimet szeretik eltúlozni. Ma az egészséges élet „titkait” kutatják. Pedig sohasem voltak ilyenek. A magas életkorig megtartott munkabírás a munkáséletből önmagából fakad. Aki tevékenységét értékes cél szolgálatiéban végzi, annak mindegy, hogy földet művel, tanít, vagy hangjegyeket ír. — Tanár úr ma is minden héten Pásztóról Budapestre vonatozik, ügyintéz, kutatómunkát végez . . . — Aki felelősnek érzi magát a reá bízott dolgokért, embertársaiért, tanítványaiért, annak belső kényszer a tőle telhető legjobbat tenni azért, hogy a talaj a legjobban megmunkálva várja a magot, hogy a reánk bízott teendők a legjobb megoldásig jussanak, hogy a tanítvány a teljes ismeretet és a oon- tos igazságot tanulja. Bennünk él, ha él — és ez csak tőlünk függ! — az elkötelezettség. Ez a szolgálat ad értelmet a munkának, az életnek. Az alkotás öröme az egyik legősibb, és legértékállóbb emberi érzés. Akinek ez az öröm magasabb értékű fizetség, mint a pénz, annak számára nincs rosszul dotált, vagy el nem ismert feladat. Egész éves pesti utazásaimat kamatostul visszafizeti az az egyetlen alkalom, amikor az én hallgatóim utaznak ide Pásztora, hozzám, vizsgázni. Hozzáteszem: igen jól vizsgázni! Vagy itt a gregorián-téma: a felületes ember azt mondhatná, „ez a megszállott pap természetes, hogy az egyházzene múltjával foglalkozik”. 82
