Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Borics Pál Emlékmúzeum Sirokban

Gábor Marianne Nagy László

TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL ÉPÜL

Borics Pál-emlékmúzeum

Sírokban

Siroki barátaim nemrég felcsalogattak a községtől északra emelkedő várba. Innen, a sziklahegy csúcsáról igazán szép kilátás nyílik a Mátrára, az erdők ölén megbúvó településre. A Tárná folyó mentén sorakozó rendezett utcák, a gyári lakótelep, az itt élők igényességét és anyagi gyarapodását jelzik. Ám szembetűnik az az avult épület is, amely jelenleg elcsúfítja a takaros helység központját. A több mint kétszázéves plébaniaház élet- veszélyesen megrongálódott, udvarát belepte a gaz. tornáca és dongás boltozata igencsak omladozik. A későbarokk épület ennél fogva használhatatlan, elveszítette hajdani vonzerejét.

Mondom a község tanácselnökének, Lakatos Istvánnak, hogy a rogyadozó épület az általános iskola és a tanácsháza szomszédságában olyan, mint a szép arcon éktelenkedő seb. Egyetértőén bólint. Aztán olyasmiről beszél, amire felkapom a fejem.

1— Sírok nemcsak festői környezete miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert lakói közéletileg is áthangolódtak. A közelmúltban ugyanis arról döntöttünk a lakossággal, hogy a településfejlesztési hozzájárulást mindenekelőtt az

iskola bővítésére fordítjuk, mert szűk a tornaterem. A volt papiak ügyében viszont érvek és ellenérvek csaptak össze. Egyesek vendéglőt szerettek volna, többen azonban arra szomjúhoznak, hogy legyen kulturális központ az újjávarázsolt épület. Üzletet kötöttünk a helyi termelőszövetkezettel: 600 ezer forintért megvásároltuk a plébániaházat, a hozzá tartozó telekkel. Ugyanis ennyibe kerül majd a teljes felújítás költsége, amelynek a háromnegyede már a kezünkben van. A megyei tanács pénzügyi osztálya segítséget nyújt a fennmaradó összeg előteremtésében, így a lakosság összefogásával valóra válik egy másik elképzelésünk is. Emlékmúzeuma lesz községünk szülöttének, Borics Pál szobrász- művésznek. Nem kevesebb, mint 50 négyzetméteren, két helyiségben őrizhetjük majd a kincset érő hagyatékot.

Ki volt ez a művész, aki emléket állított a palóc emberek életének? Akinek annyit jelentett a nemes anyag — a kő, a márvány, az ólom, a réz, a bronz —, mint fának a gyökér. Formálta, alakította. Ő volt a „kőben bujdosó”. Nem a folklórt utánozta, hanem ennél jóval többet tett: „szülőföldjének szellemét, em67