Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - ZENE - Ocskay György: Portrévázlat egy egri muzsikusról

Végül a magánúton végzett tanulmányok és önképzés révén egy sokoldalú, elhivatott muzsikus látott hozzá Eger zenei életének átformálásához.

Huszthy alakja első pillantásra olyan, mintha valamelyik Mikszáth-no- vella, vagy Móricz Űri murijának lapjairól lépne elénk, mint Wagner Adolf, a regény megcsúfolt szereplője, a zenész, a századforduló magyar kisvárosának kultúrpáriája. Tipikus figura, aki egyedül akarja megváltani szűk kis világát, mindent maga vállalva, folytonos harcban a közönyös tömeggel. A tények Huszthy Zoltán esetében szerencsére mást mutatnak. Működése során valóban fel tudta emelni városának zenei művelődésszintjét, sokszor jóval az akkori magyar átlag fölötti teljesítményeivel. Polgári állása szerint városi napidíjas minimális fizetéssel, amikor 1922-ben mint a Dalkör másodkarnagya színre lép. A következő évben már vezetője, akiről a sajtó méltatásban megjegyzi, hogy „mint zenekari karmester már sok műélvezetet szerzett a város közönségének”. „Munkája nyomán szinte újjászületik az együttes.” Kétségtelen, a dalosok megérezték, hogy művész került a Dalkör élére Huszthy személyében — írja az Egri Űjság, majd még ebben az évben ezt olvashatjuk: „Huszthy és az Egri Dalkör büszkeségévé vált a városnak.”

1925-ben rendezte meg a Magyar Dalosszövetség a világháború után első ízben az országos dalversenyt. A Sopronban tartott találkozón több mint száz egyesület vett részt. A „királydíjas” csoportban az Egri Dalkör Huszthy vezetésével a harmadik díjat hozta el. Két évvel később a szegedi versenyen, melyen több mint öt és fél ezer énekes szerepelt, a Dalkör egyetlen pont különbséggel második lett. Itt tanulságos egy pillantást vetni a versenykategóriákra: királydíjas, nehéz műdal, könnyű műdal, népdal, kezdők és vegyeskarok elnevezésű csoportokban mérhették össze tudásukat a kórusok. A

43