Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Koppány Zsolt: "Curriculum vitae" helyett - Koppány Zsolt: Nyugatról jöttem (rádióetüd)

Újra a villamos monoton kattogása.

ÉPÍTÉSZ Budáról jövök. Hazavágytam mindig. Haza, Erzsébetre. Nem tudom mi vonz ezekhez a füstös házakhoz, ezekhez az atomokig lekoptatott sínekhez, amelyeken most kanyarodok be az utcánkkal párhuzamos sikátorba, ezen a favázas, beteg szemem előtt pirosra, sárgára, kékre és lilára bomló plakátokkal és hirdetményekkel zsúfolt villamoson? Az ifjúság? Talán. De mégse. Szüleim sírja a régi temetőben; azóta biztosan bezárták, mert a holtak nem nyugodhattak a beígért békében. Összeért a kezük, a lábuk, a szájuk is talán? Igen, ezért is. A hitem. A katolicizmusom. A templom, ahol nedves ujjal rárajzolták homlokomra a keresztséget. (szünet). Ideje volna meghalni már. Hetven év... A bölcsesség kora? Dehogy vagyok én bölcs! Csak a halottak bölcsek, ök az igazi felnőttek . .. ők, akik túl vannak mindenen. Mit tudok én egyáltalán? Építek, vagy rombolok? Művelt vagyok? Hát... ha meggondolom. . . óriási tapasztalatokat raktároztak el agyam redői. (hosszabb szünet) Ki ez a lányosán szelíd arcú, vörös hajú fiatalember? És a tekintete! Levágásra szánt bárány szemeként félve ragyog! Felém tart. Leül velem szemben. Hosszú haját arcába kergeti az ablakon betóduló kora őszi szél. (szünet) Bocsásson meg, hogy megszólítom . . . föltekerjem az ablakot?

VÖRÖS HAJÚ FÉRFI Ö nem . . . nem ... ha néked így kellemes, nekem örül a szívem.

ÉPÍTÉSZ (magában) Tegez. Egyszerűen letegez. No, csak ne feszegessük. Nem tudni kicsoda. Jobb a békesség. Zsidónak nézem. Nekem semmi bajom a zsidókkal! A patikust megmentettem a munkaszolgálattól... az ő behívóját egyszerűen elfelejtettem kézbesíteni. Ezer pengőt nyomott a markomba a szerencsétlen. Otthagytam a pultján. Emberség is van a világon, (szünet) Nekem nagyon jó így, uram. Tudja, az én koromban a friss levegő valóságos gyógyszer.

VÖRÖS HAJÚ FÉRFI Boldog vagyok.

ÉPÍTÉSZ De hiszen ön sír.

VÖRÖS HAJÜ FÉRFI Igen. Sírok, hogy boldog lehess.

ÉPÍTÉSZ (elbizonytalanodva) Nem egészen értem, (aztán magában) Bolond szegénykém. Becsületes bolond.

VÖRÖS HAJÚ FÉRFI A következő megállóban le kell szállnom. (szünet) Művelt vagy és tapasztalt. De ezeken kívül, mit tudsz te építész?

ÉPÍTÉSZ Ön ismer engem? Hát én nem is tudom ...

VÖRÖS HAJÚ FÉRFI Tudnod kell a választ. Látom a homlokodon a keresztséget.

ÉPÍTÉSZ Hát. . . semmit sem . . . uram.

Horkanás. Fülsiketítő nyikorgás egy kanyarban.

ÉPÍTÉSZ Álmodtam volna? Nem . . . lehetetlen ... hiszen tisztán emlékszem! Igen. Megérintette ujjhegyével a homlokomat. Ez a szegény bolond megáldott. Fura időket élünk (hosszabb szünet).

.'■a»Végleg visszajöttem? Mi lesz, ha kitelepítenek mégis? Túrhatom majd a földet? Hajlongani pár szem krumpliért. ..

20