Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Koppány Zsolt: "Curriculum vitae" helyett - Koppány Zsolt: Nyugatról jöttem (rádióetüd)

„Curriculum vitae” helyett 1955-ben, Szent István napján szület­tem, s gyermekkoromban kidagasztott mellel sétáltam szülővárosomban, Buda­pesten, az alkotmányünnepi csattogó zászlók között: azt hittem, miattam lo­bogózták föl a várost. Életkoromat — és természetesen munkásságomat — tekintve író is lehet­nék mindenféle előjel nélkül, de a könyvkiadók gondoskodtak róla, hogy még egy jó darabig — vagy talán örök­re? — fiatal író maradjak, vagy még az se. Ipari szakközépiskolában érettségiz­tem, s pontosan tizenhárom esztendeje vagyok állásban. Voltam géplakatos — ez az eredeti szakmám —, könyvesbolti eladó, dolgoztam az Ecclesiánál, később hivatalsegéd lettem, majd 24 hónapra katona. Jelenleg a Lapkiadó Vállalatnál vagyok ügyintéző. Tíz éve publikálok, kisebb-nagyobb rendszerességgel. Verse­im, beszélgetés-esszéim, novelláim a Ma­gyar Nemzetben, az Üj Tükörben, a Kortársban, az ÉS-ben, az Alföldben, az Életünkben, a Mozgó Világban jelentek meg. A Múzsák Kiadó antológiában fogja közzétenni Ólomtelefon című egy- felvonásosomat. Jelenleg még tart a Len­gyel József-ösztöndíj időszaka, amelyet 1985-ben kaptam. Verses, novellás, be­szélgetés-esszé kötetem kiadásra vár; több éve nincs döntés ... A szabályos verselést Nemes Nagy Ágnestől tanultam, s Hajnal Anna fedte föl előttem a költői lélek titkait. (Nekem adta Keszi Imre bőrkabátját, amely a mai napig szekrényem féltett kincse.) Szentmihályi Szabó Péter katolikus hu­manizmusát szívtam magamba, s min- denekíölött Pilinszky János egyetemes­ségét. A prózaírásban a művészetek ta­lán legnagyobb ismerője, Zolnay Vil­mos, és a kiváló írásművész, Vészi Endre voltak a mestereim. Bár nem az én dol­gom megítélni, úgy érzem, írásaimat a neokatolikus szerzők művei közé lehet­ne besorolni, annak ellenére, hogy az irodalomra s annak művelésére a Nyu­gat csiklandozta meg a génjeimet. Két úrnak semmiképpen nem szolgál­hatok, mert meghalt az Édesapám, akit a legjobban szerettem. Szolgálom hát azt a megmaradt egyet, a feleségemet, Hegyesi Arankát, a balettművészt és ko­reográfust, az Operaház tagját. Magá­nyosan élünk, mint két nyugdíjas, re­ménykedve és álmodozva tesszük a dol­gunkat. Hobbink a szeretet. Koppány Zsolt Nyugatról jöttem RÁDIÖETÜD DIEBOLD HERMANN EMLÉKÉRE Szereplők: ÉPÍTÉSZ BÁLINT ÜR VILMA VÖRÖS HAJÜ FÉRFI ELSŐ KŐMŰVES MÁSODIK KŐMŰVES EGY HANG 18

Next

/
Thumbnails
Contents