Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?

tója, kivételesen vett fel, azzal a kikötéssel, hogy ismételnem kell majd az első évfolyamot. Ugyanis a leánynövendékeket tizenhat éves kortól vették fel a Színiakadémiára, én pedig még csak tizenöt esztendős voltam. Császár Imrének, a Nemzeti Színház művészének osztályába kerültem, aki az első félévi vizsgán, mint tehetségtelen növendéket kidobott.

Szomorúan olvasgattam az elbocsátó értesítést. Nem értettem, hogy történhetett meg velem, amikor már gyermekkoromban minden néni és bácsi a jövő színésznőjét látta bennem. Például: hároméves lehettem, amikor apámnál, a lakásunkon jelentkezett egy hadnagy, és én mint kis kíváncsi, bementem abba a szobába, ahol várakozott. A fiatal tiszt kedveskedni akart, játszani kezdett velem. Letérdelt előttem és megkérte a kis királyleány kezét. Én azonnal belementem a játékba, már igazán hittem, hogy királyleány vagyok és az ő felesége leszek. Lebiggyesztett szájjal néztem utána, mikor kinyílt az ajtó és behívták a kiskatonát. Többé nem láttam a vőlegényemet. Utána olyan sírást rendeztem, hogy szivettépő volt. Csak azzal a mesével tudtak elcsendesíteni, hogy visszajön értem a vőlegényem, ha majd legyőzte a hétfejű sárkányt.

Majd egy gyermek házibálon elszavaltam Czuczor Gergely Falusi kislány Pesten című költeményét. Ügy látszik elbűvölhettem a szülőket, mert valamennyi úgy nyilatkozott, hogy ez a gyermek színésznőnek született.

Ezek után — persze képtelenségnek tartottam, hogy velem ilyen szégyen megeshetett.

(Folytatjuk)

29