Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 3. szám - TÁJOLÓ

akkor is a racionalizmus hatja át és vezeti. A természeti mozgásokra ügyelő, szenvedélyes, nyitottságot feltételező racionalizmus. Rákosné Ács Klára tudása, tapasztalata — emberi kvalitásai — kivételes értékűek. Könyve olvasása után személyesen is megismerhettem és tudom: a szenzációs bemutatkozástól megvédi érzékenysége, ízlése s képességének mélysége. A hozzá hasonló emberek sohasem lehetnek sikeresek, népszerűek, mert amit hordoznak magukban és sugároznak a többi ember felé, az — ha közvetve is — csupa terhet, felelősséget jelent. Ráébreszt például arra, milyen sok megközelítésre érdemes dolog van a világon, vagy hogy az ember mennyire autonóm lény. De ha látványos sikereket hiába is kívánnánk neki, a nyugodt, méltó munkához éppen az értelmiségiek segíthetik. A Magvető gondozásában megjelent kötet komoly lépést jelenthet effelé. Félresöpörni a gyanakvást, megismertetni, bemutatni és polgárjogot szerezni egy másutt már egészségesebben is használt módszernek.

Az elemzések — azt hiszem — akkor győzik meg az olvasót a pszichografolóolvasasra ajánljuk

Németh G. Béla: 11 + 7 vers

(Budapest, Tankönyvkiadó 1984. — 420 p.)

A kiváló irodalomtörténész „verselemzések, versértelmezések” alcímmel fogta össze a kötet tanulmányait, melyek Balassitól Pilinszkyig irodalmunk legnagyobb lírai életműveiből kiválaszott versek megfejtését, új szempontú bemutatását tartalmazzák.

Herczcg Gyula: Móricz Zsigmond stílusa

(Budapest, Tankönyvkiadó 1986. — 315 p.)

A második kiadásban megjelenő monografikus stílusvizsgálat hasznos kalauz azok számára, akik a móriczi epika iránt ebből a szempontból érdeklődnek.

Bakcsi György: Orosz kisregények

(Budapest, Tankönyvkiadó 1984. — 300 p.)

Tíz kisregény olvasmányos bemutatására, elemzésére vállalkozik a kötet szerzője, aki évtizedek óta foglalkozik

gia „hasznosságáról”, ha rendelkezik

már előzetes tudással. Aki például ismeri Csokonait, újjonghat a Csokonai- elemzésekkel találkozva. Vagyis a Vallanak a betűk és Rákosné Ács Klára egész tehetsége, tudása mindenekelőtt a szakembereknek, a kultúrában jártas, olvasott közelítőknek értékes igazán. Módszere egyébként önkéntelenül is egy olyan teljesebb művészetszemlélethez segít, amely az életet és a művet egymást átható, logikusan szerveződő egésznek fogja fel. Az emberi produktumokat pedig, mint ahogy az embert magát is, a természetbe épülőnek látja. Ha igaz tehát, hogy a XX. század végén nem kell csodálkoznuk a szerzőt és a módszert ért támadások hallatán, mert ezekben az elhárításokban rendszerint jellegzetes világnézeti torzulások, hiányok szólalnak meg, még inkább igaz, hogy Rákomé Ács Klára-féle érzékenységre, erre az igényes felfedező kedvre, nyitottságra és szívósságra mindennél nagyobb szüksége van a világnak.

Levendel Júlia

• Tájoló

az orosz és a szovjet prózával. Az évszázadnyi időt átölelő műben Puskin, Gogol, Turgenyev, Csehov és mások alkotásain keresztül új ismereteket szerezhetünk a mindmáig lenyűgöző orosz prózáról.

Herczeg Gyula:

A régi magyar próza stílusformái

(Budapest, Tankönyvkiadó 1985. — 290 p.)

Az epikus stílus avatott ismerője ebben a könyvében igyekszik átfogó képet nyújtani a régebbi magyar próza for- mai-stiláris sajátságairól úgy, hogy a változások irányát, jellemzőit is feltárja egyidejűleg.

Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet

(Budapest, Tankönyvkiadó 1986. — 3G0. p.)

Az 1970-es első kiadás átdolgozott, kiegészített változata a mostani. A fiatal diszciplína talán legjobb összefoglalása a Szabó Zoltáné. Erénye az is, hogy ez az egyetlen stílustörténeti összefoglalásunk.

90