Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Bőgel József: Miskolci színészekkel Vologdában
ző klasszikusait, mindenekelőtt Shakespeare és Schiller drámáit. A század- forduló idején vagy után sor került a Cschon-bemutatókra is, miközben valósággal forradalmi hangulatot keltett egy íbsen-bemutató (!). A színház egyre több együttest is fogadott vendégjátékra, így emlékezetes fellépése volt itt a múlt század végén a varsói balettnek, akkor és később több moszkvai színháznak, így a Kis Színháznak is. 1902-től sok színikritikát írt itt Lunacsarszkij, a nézők között pedig gyakran megjelent a száműzetésben élő Mária Uljanova. A tizes években a színházi élet egyre demokratikusabb karakterűvé vált; kezdtek játszani a tanulóifjúságnak, a munkásoknak, olykor a színházon kívül is, s az együtteseket, az igazgatóságot egyre jobban támogatta a demokratikus érzelmű intelligencia is. A forradalom végső győzelmét követően megjelentek az újjászervezett színház repertoárjában és színpadon a szocialista, a szovjet drámairodalom művei, az új témákkal, az új hősökkel. Kiváltképpen Trenyov, Lavrenyov, Afinogenov, egyes darabjai váltak a színházi publikum figyelmének tárgyaivá. A bázis, az „őrség” szerepét a színházi életben is kellett játszaniuk a II. világháború időszakában. A Lenin- grádból, Moszkvából ide menekített gyerekeknek, felnőtteknek, a gyárakban megfeszített erővel dolgozóknak, a kórházakban ápolt sok-sok sebesültnek — ismét a színházon kívül is — adták elő a kor lelkesítő, informáló darabjait, szórakoztatást, kikapcsolódást is szolgáló műsorait. (Folytatjuk) Bőgel József Herczeg István grafikája 84
