Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
László: Mégpedig a húgommal! De mi már sokkal-sokkal régebbről ismerjük egymást, igaz, Ágnes kisasszony? Ágnes: Ó, még egészen kislány voltam! Gillinger: Igen, hallottam valami hőstettről! László: Miről? Á, vagy úgy! Igazán semmiség! Herbert: Csak ne szerénykedj! Tudja, hadnagy úr, László jó néhány évvel ezelőtt megmentette az én Ágnes unokahúgom életét. Amikor az a nagy tűzvész volt Kőszegen. Ez a bátor fiú gondolkodás nélkül berontott az égő házba, és a leomló, tüzes gerendák közül kihozta az elalélt gyermeket ... Ágnes: Valóban, még egészen gyermek voltam. Gillinger: Észrevettem már, hogy Pammer tanácsos úr, mint egyetlen lánya megmentőjéről beszél Szerdahelyi úrról! Herbert: Pammer nagybátyám mindenre kész volna Lászlóért! László: Pammer uram eddig is sokat tett értem! Maga mellé vett a városházára ... De hagyjuk ezt a régi históriát, igazán! Nem azért tettem! Mindenki más így cselekedett volna a helyemben! Ágnes: László akkor még diák volt... László: (önkéntelen vallomással) Százszor is bemennék abba a tűzbe, hogy újra érezzem a kisasszony nyakamba kapaszkodó kezét! Herbert: Nos, lobbantsam lángra a Pammer-házat? Csak nehogy aztán egész Kőszeg leégjen .. . Ágnes: (Herbertnek) Te bolondos, te! (Pammer jön, gondterhelt) Pammer: Pedig könnyen megeshet, hogy Kőszeg lángra lobban! Hallottam, miről beszéltek! Ágnes: Apám! (A nyakába ugrik) Pammer: Kislányom! (Megöleli) Uraim! Ágnes: Valami baj van, apám? Pammer: Füghy uram békétlenkedik. László: Füghy János? Pammer: Vagyis hát a szőlősgazdák. Füghy felcsapott a vezérüknek. Oda- fönn, a pincéknél zenebonáznak. Követelik, hogy a városbíró azonnal távolítsa el a pincék zárjáról a pecséteket. (Lászlónak) Amiket a katonák segítségével csaptunk a lakatokra a bécsi rendelet szerint.. . Gillinger: A késedelmes adókról van szó? Pammer: Bécs követeli az adót, ők nem fizetnek, valahogy érvényt kellett szerezni a rendeleteknek. Végül is a be nem folyt adók fejében Becsbe kell szállíttatnunk a gazdák borait. Most azt hajtogatják, hogy ha nem juthatnak be a pincéikbe, ha nem kezelhetik a boraikat, azok mind meg- romlanak, oda lesz az egész vagyonuk... László: Ez bizony igaz ... Pammer: Igaz, fiam, de mit tehetünk? Minket is szorongat a kancellária. Húzzunk ujjat a bécsi kormánnyal? Nem tehetjük! Márpedig akkora a zendülés ... Gillinger: (felkapja a fejét) Zendülés?! Herbert: Én nem értek a politikához, én csak katona vagyok ... Gillinger: A kornétás úr csak katona, de a császár katonája! Herbert: (a kardjára csap) Igenis, hadnagy úr! Parancsolja, hogy szakaszommal zavarjam szét a zendülőket? 35
