Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
csinálja itt napról napra azt a rémes csoszogást, faültetést... (örömmel) azóta tíz évet fiatalodtam. Zoli-A: (közbevág) Azért néha bemehetnénk! Éva-A: Hát ülj a különbejáratú kocsidba, és gurulj be hozzá! Legalább eldicsekedhet a vén bolond a Ladás fiával! Zoli-A: Üres kézzel? Éva-A: Talán én adjak rá? Spórold meg a zsebpénzedből! Legalább ritkábban viszed szórakozni azt a fekete pipit! Zoli-A: Miféle fekete? . . . Éva-A: A szemétdombodról. Akinek.. . akinek napkeltekor kukorékolsz. Zoli-A: Mit csinálok? Éva-A: Kukorékolsz! Zoli-A: Te aztán jobb, ha hallgatsz! Tudok én is a tarfejű szent Jakabodról! Éva-A: Miről tudsz Te?! Zoli-A: Gondolhattam volna, hogy Neked ezt jelenti a liberalizmus. Pedig megállapodtunk, nem? (darálja) Az életformánk nem engedheti meg az elferdült kispolgári nyavalyát, amit úgy hívnak féltékenység. Éva-A: (a rajtakapottságtól enyhültén) Ne nyugtalankodj az öreg miatt! Ildikóék bejárnak helyettünk is. Éppen ma hívott fel Ildi, hogy engedjük be az unokákat, nagyon hiányoznak az Öregnek. Meg azt az ócska ládát a facipőkkel ... Zoli-A: Az unokákat csak megzavarná. A kopogását meg nem tűrnék meg a társai... Éva-A: Nem tűrnék meg a társai? De nekem bezzeg tűrnöm kellett, ugye? Hallgatni azt a borzalmas kopogást, a csoszogását, a hülyeségeit? Az egész lakás tele volt annak a rohadt puf aj kának a szagával. Olyan bűz volt tőle, hogy nem mertünk már vendégeket sem hívni, amíg végül ki nem dobtam azt a zsíros kecskebőrt. És, hogy kereste, örökké kereste ... és még te is ... Zoli-A: Sajnáltam már szegényt. Éva-A: Sajnáltad? De engem nem sajnáltál, amikor belefőzte a facipőjét az ünnepi húslevesbe? Jól tudod, mit álltam ki akkor is miatta?! Már terítettünk, amikor észrevettem, hogy ott áll a tűzhelynél, és bárgyú mosollyal kavargatja a levest, mossa a facipőjét az illatos húslevesben. Hiszen, ha nem lettek volna vendégek! De így tálalnom kellett, és nekem is ennem kellett belőle!, hogy Tóth úr és kedves neje éhen ne maradjon, hogy előléphess, hogy aláírja a külföldi kiküldetésedet. Ki tette volna ezt meg? Ki?! Mondd! Zoli-A: De nekem is mertél belőle!.. . Éva-A: De Te nem tudtál semmiről. . . Zoli-A: Nem hát! Egészen addig, amíg meg nem kérdezte az Öreg, hogy hová tetted a facipőjét. Addig húzná fel, amíg még meleg .. . Éva-A: Elég! Elég! Mert rosszul leszek! Nem akarok hallani róla többé semmit! Laci-T: Mi bevihetnénk vasárnap a gyerekeket. Már szóltam a gondozónőnek is. Az Öreg a kertben vár majd ránk. Tudjátok-e, hogy Ö a legjobb kertész az otthonban? Ültetett már almafa csemetéket is. Juli-1: A kis Ildikót meg itthagynánk addig, úgysem ismer még benneteket. Zoli-A: Nem viszitek a gyerekeket sehová! Éva-A: Meg ne tudjam, hogy akárcsak említeni is merészelitek előttük! 20
