Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (H. Barta Lajos, Györke Zoltán, Megyesi Gusztáv írásai)

A második produkcióban a háromméteres ember is benne volt. Az ar­tista most már nem húzta el a száját, csak összeráncolta a homlokát. Harmadszor, amikor elment a felvételi irodába, már nem ült a sarokba, a nagyasztal mellé húzta a szemétkosarat, és nyakát nyújtva, minden ideg­szálát megfeszítve figyelte, hogy az igazgató és egy kéz nélküli légtornász hogyan sakkozik. Az artista tisztán látta, pontosan megfigyelte, hogy az igazgató képtelen kombinálni, ha a lóval gé hatra kellene ugrani, akkor gyaloggal az ef há­romra megy, ha a gyalogot kellene a gé négyre húznia, akkor a királynő­vel fut. Az artista a szemétkosáron ülve azt is megfigyelte, hogy a kéz nélküli légtornász zseniális, sokkal jobban sakkozik, mesterhúzásokat csinál a lá­bával, mégis mindezek ellenére is, a játszmát elveszti, és hoz az igazgató­nak egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megitta a konyakot, és megint felült a falóra, me­gint az artistára kiáltott: — Mit akar? — Semmit mondta halkan, zavar­ban az artista —, csak nézem a sakkot — és elment. Az artista, amikor hazament, leszerelte a csillárt a tíz méter magas mű­teremből, egy húsz méter magas fára kötötte az udvaron, és most már a halálugrást gyakorolta. Arra gondolt, előbb sakkozik, aztán bemutatja az igazgatónak a halálugrást. Száz és száz járókelő bámulta az artistát, amikor a halálugrást gyako­rolta. Az autóbuszok és a villamosok megálltak az utcában, az utasok lé­legzetüket visszafojtva figyelték a halálugrást. Az artista naponta húsz órát gyakorolt, mutatványa mindig sikerült, könnyedén ugrott, és a felvételi irodába is jókor, korán érkezett, és leült az igazgatóval sakkozni, és nagy megerőltetésébe került, hogy elveszítse a játszmát, de elvesztette, és hozott az igazgatónak egy üveg konyakot, és vár­ta, hogy bemutathassa az igazgatónak a halálugrást. De az igazgató csak itta a konyakot, és nem kérte az artistát, hogy mu­tassa be a halálugrást. De azért az artista a negyedik produkcióban benne volt. Sikert aratott. De otthon már nem gyakorolt többé. Csak feküdt, elhízva, lomhán a heverőn — és mert tudta, hogy világ körüli útra indul egy produkció —, azon gondolkodott: vajon a menedzser tud-e sakkozni? 8

Next

/
Thumbnails
Contents