Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÁLASZOL SZERKESZTŐ

dadogható” (A leopárd) költői monda­nivaló mégsem veszít kifejező erejéből, sőt arra kényszeríti az olvasót, hogy észrevegye; egy sajátosan eredeti köl­tői magatartásforma, a filozofikus szí­nezetű iróniái is egyre nagyobb szere­pet kap Szokolay költészetében. Költői érzékenységének, alkotói hevü­letének nagyon jellemző sajátosságai kö­zött kell elszámolnunk a vers szerete- tét is tükröző nyelvi, stilisztikai és poé­tikai igényességét. A filozofikus tűnő­désbe hajló rejtett költői üzeneteket megfogalmazó kulcsversei szinte túlnő­nek önmagukon, s a valóságnak rejtett összefüggését is tudatosítják bennünk, s a racionális és az érzelmi síkok át- szövődése révén különálló mondaniva­lót is hordoznak. A Sikolts föl című al­kotásának tömör mondatai, tudatosan összepréselt, lényegre koncentráló gon­dolatvilága érzéki erővel fogalmaztatja meg a szonett merész képzettársításra is ingerlő záró mondatait: „Sikolts föl hát, hisz testedre fonódtak / szonettem só­vár polipkarjai”. A valóság valós tényei, színei, törté­nései gyakran váltanak át a merész le­hetőségek látványába, s az „elárvult fogalmak” már csak körvonalakban épek. De a sejtés és sejtetés megeleve­nítő erejében újratelítődnek tartalmas jelzésekkel. Szokolay saját útján, saját mértéke szerint bővítette ki témavilágát is. A Palackok a sziget felől ciklusának vers­füzéreiben, illetőleg lírai meditáció-so­rozatában új hang és alkotási mód je­lentkezik : az itt-ott ellentmondásosan megbicsakló érzelmi háttér tudatosan el-elszürkülő kontúrt kap. A szürke szín azonban nem negatív állapot és minősítés, a versfüzérek lazán fonott összefüggésében nem szenved kárt a ciklus verseinek hangulati egysége. A vershangzás sajátos monotóniája is kü­lön mondanivalót hordozó jellegzetesség, annál is inkább, mert e ciklus nyelvi lelemény tár a éppen nem szürkül el az alkotás folyamatában. Ezt tanúsítják a Tíz palack a sziget felől füzérbe szer­kesztett versrészletei is. Szokolay alkotó módszerének nyelvi oldalát tekintve nagyot lépett előre a fejlődés útján. Őszinte vallomása is meglepi az olvasót: „Csak ő maradt már hűséges hozzám, / az anyanyelv, ez a kóborló csiga, aki sötétkék üveg­gömb éjszakámat / kívülről körbe-kör- bemássza” (Eltakart arccal). Hogy való­ban „bonthatatlan társa” anyanyelvűnk­nek, arról ez a vallomásrészlet is árul­kodik: „Varázsigéket formál érted örök­kön az elmém”. A nyelvi finomságok iránti érzékenységét példázzák azok a nyelvi lelemények, amelyek verseinek szó- és képvilágát egyre színesebbé és kifejezőbbé teszik: „Húsz éve hordott mondatoknak / császármetszés az alko­hol” (Nem elégia). — „Arcom csak só­zott kenyeret dadog” (Palackok a sziget felől VI.) — „Legmeghittebb éjszakánk / vicsorgó alkalmazkodás” (Különneműek). Stb. A kortárs lírai magatartásformákat gyakran jellemző divatos kitárulkozás mintha távol állna Szokolaytól. S az sem véletlen, hogy kulcsszavai között találjuk a „rejtező” szóalakot is. A be­zártság, a fenyegetettség életérzéséről is valló Kavics? című versének mondani­valója, a Kövek című költeménye és a Sanzon a bizalomról című kötetkezdő alkotásának átvitt értelmű költői üze­nete nemcsak létfilozófiai és ismeret- elméleti problémákkal viasodik, ha­nem nagyon is személyes jellegű közér­zetéről is megható vallomást közvetít. Bakos József © Válaszpl a szerkesztő F. János: Seregnyi versét és novelláját tartal­mazó, gondosan összeállított, tiszteletre­méltó precizitással gépelt kéziratát meg­kaptuk. A tartalomjegyzéket — ez is irigy­lésre méltóan pontos — áttanulmányoz­va — egyértelműen meggyőződhetünk arról — higgye el, ez megbecsülésre méltó tulajdonság —, hogy rendkívül kedveli, szereti a természetet. Olyannyi­ra, hogy költeményeket szentel a Mát­rának, a hegység flórájának, faunájá­nak. Parádfürdő csodálatos látnivalói­nak, Balatonfüred hangulatának. Hisz- szük, hogy megnyerő, szimpatikus egyé­niség, s őszintén kívánjuk, hogy ez a vonzalom továbbra se csökkenjen. Egyet azért javasolnánk. Impresszióit, önmaga számára fontos élményeit ne öntse formába, ne írja le, mert — s ez sajnos magvas igazság — teljesen feleslegesen pazarolja a rövid élet drá­ga idejét. Próbálkozásai ugyanis naivak, ritmus­érzéke elégtelen szintű, képei közhely- ízűek, jelzői szürkék, laposak, monda­tai majdhogynem gyermetegek. 93

Next

/
Thumbnails
Contents