Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VÁLASZOL SZERKESZTŐ
dadogható” (A leopárd) költői mondanivaló mégsem veszít kifejező erejéből, sőt arra kényszeríti az olvasót, hogy észrevegye; egy sajátosan eredeti költői magatartásforma, a filozofikus színezetű iróniái is egyre nagyobb szerepet kap Szokolay költészetében. Költői érzékenységének, alkotói hevületének nagyon jellemző sajátosságai között kell elszámolnunk a vers szerete- tét is tükröző nyelvi, stilisztikai és poétikai igényességét. A filozofikus tűnődésbe hajló rejtett költői üzeneteket megfogalmazó kulcsversei szinte túlnőnek önmagukon, s a valóságnak rejtett összefüggését is tudatosítják bennünk, s a racionális és az érzelmi síkok át- szövődése révén különálló mondanivalót is hordoznak. A Sikolts föl című alkotásának tömör mondatai, tudatosan összepréselt, lényegre koncentráló gondolatvilága érzéki erővel fogalmaztatja meg a szonett merész képzettársításra is ingerlő záró mondatait: „Sikolts föl hát, hisz testedre fonódtak / szonettem sóvár polipkarjai”. A valóság valós tényei, színei, történései gyakran váltanak át a merész lehetőségek látványába, s az „elárvult fogalmak” már csak körvonalakban épek. De a sejtés és sejtetés megelevenítő erejében újratelítődnek tartalmas jelzésekkel. Szokolay saját útján, saját mértéke szerint bővítette ki témavilágát is. A Palackok a sziget felől ciklusának versfüzéreiben, illetőleg lírai meditáció-sorozatában új hang és alkotási mód jelentkezik : az itt-ott ellentmondásosan megbicsakló érzelmi háttér tudatosan el-elszürkülő kontúrt kap. A szürke szín azonban nem negatív állapot és minősítés, a versfüzérek lazán fonott összefüggésében nem szenved kárt a ciklus verseinek hangulati egysége. A vershangzás sajátos monotóniája is külön mondanivalót hordozó jellegzetesség, annál is inkább, mert e ciklus nyelvi lelemény tár a éppen nem szürkül el az alkotás folyamatában. Ezt tanúsítják a Tíz palack a sziget felől füzérbe szerkesztett versrészletei is. Szokolay alkotó módszerének nyelvi oldalát tekintve nagyot lépett előre a fejlődés útján. Őszinte vallomása is meglepi az olvasót: „Csak ő maradt már hűséges hozzám, / az anyanyelv, ez a kóborló csiga, aki sötétkék üveggömb éjszakámat / kívülről körbe-kör- bemássza” (Eltakart arccal). Hogy valóban „bonthatatlan társa” anyanyelvűnknek, arról ez a vallomásrészlet is árulkodik: „Varázsigéket formál érted örökkön az elmém”. A nyelvi finomságok iránti érzékenységét példázzák azok a nyelvi lelemények, amelyek verseinek szó- és képvilágát egyre színesebbé és kifejezőbbé teszik: „Húsz éve hordott mondatoknak / császármetszés az alkohol” (Nem elégia). — „Arcom csak sózott kenyeret dadog” (Palackok a sziget felől VI.) — „Legmeghittebb éjszakánk / vicsorgó alkalmazkodás” (Különneműek). Stb. A kortárs lírai magatartásformákat gyakran jellemző divatos kitárulkozás mintha távol állna Szokolaytól. S az sem véletlen, hogy kulcsszavai között találjuk a „rejtező” szóalakot is. A bezártság, a fenyegetettség életérzéséről is valló Kavics? című versének mondanivalója, a Kövek című költeménye és a Sanzon a bizalomról című kötetkezdő alkotásának átvitt értelmű költői üzenete nemcsak létfilozófiai és ismeret- elméleti problémákkal viasodik, hanem nagyon is személyes jellegű közérzetéről is megható vallomást közvetít. Bakos József © Válaszpl a szerkesztő F. János: Seregnyi versét és novelláját tartalmazó, gondosan összeállított, tiszteletreméltó precizitással gépelt kéziratát megkaptuk. A tartalomjegyzéket — ez is irigylésre méltóan pontos — áttanulmányozva — egyértelműen meggyőződhetünk arról — higgye el, ez megbecsülésre méltó tulajdonság —, hogy rendkívül kedveli, szereti a természetet. Olyannyira, hogy költeményeket szentel a Mátrának, a hegység flórájának, faunájának. Parádfürdő csodálatos látnivalóinak, Balatonfüred hangulatának. Hisz- szük, hogy megnyerő, szimpatikus egyéniség, s őszintén kívánjuk, hogy ez a vonzalom továbbra se csökkenjen. Egyet azért javasolnánk. Impresszióit, önmaga számára fontos élményeit ne öntse formába, ne írja le, mert — s ez sajnos magvas igazság — teljesen feleslegesen pazarolja a rövid élet drága idejét. Próbálkozásai ugyanis naivak, ritmusérzéke elégtelen szintű, képei közhely- ízűek, jelzői szürkék, laposak, mondatai majdhogynem gyermetegek. 93