Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István: Ballada a Salgó várról
lya olyan a pillantása meleg és sugárszóró gyöngyvető örömosztó s ott guggolnak a sugárzó búzakeresztek kicsi boglyák a száradt széna tüsszentő illatával s kórókupok dérvert szakállal az öregisten a dűlők végén vár rátámaszkodva a hajnalban kikalapált fényes kapára apám arcát viseli árkolt és aprószemű arcát két szeme szarkaláb kicsi harangja két fekete keze vasból borona hajamban árkokat hasít álmodjunk szürkeszemű s kapaszkodjunk összegereblyélt megtartó álmainkba akár a galambpihcgésű angyalok odafenn a bárányfelhőkbe kapaszkodjunk virágba fába hegy oldalába é- rett kalászba búzakeresztbe szénaszagba hogy megőrizzünk magunkban valami tisztaságot az utolsó elszámolásig s átadhassuk a kékszemű szőke fiúnak aki angyallal csókolódzik az ívlámpa alatt s csak emlékeiben őrzi illatát ízét a koranyári búzakóstolás ünnepi aktusának Lőrinczy István Ballada a Salgó várról a hegy tetején karcsú várkastély állt egy lány öle remegett a vágytól szemét a patakban görgeti rég a víz s hajából fák nőnek nem messze a vártól II. csak egyszer a szemébe tudtam volna nézni s vele kószálni a kék réteken ötszázéves száját már a föld csókolja s boszorkányestet tart mindegyik pénteken ajánlás szép herceg rég meghalt a falevélszemű lány elporladtak kezén a rőtszínű aranyak szemét a patakban görgeti a vén víz s a vár felett felkél a villonképű Nap 2 17
